Csend-őr (állam?)

Megy ez a mizéria itt a VI. kerületi csendről, kezd tele lenni a tudatom. Mert mégis hogy képzelem én, a városlakó, a turista, a szimplán szórakozni vágyó (még szimplábban csak egy italt csendben elkortyolgatni szándékozó)emberke, hogy tíz óra után egy szépséges (és dögmeleg) nyári estén megkívánok egy pohár bort (tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen itallal), amelyet egy belvárosi szórakozóhely teraszán kívánnék elkortyolgatni?! Igaza is van minden önkormányzati képviselőnek: maradjak csak otthon, aztán iszogassam a hűtőmből kivett boromat. Kár, hogy teraszom nincs, de ugye minek is kellett nekem tetőtérbe költözni, egyéni szociális probléma, vessek magamra, oldjam meg!!

A VI. kerület Budapest egyik legrégebbi "szórakozónegyede" már a század elején is az volt. Országos átlagban itt a legtöbb a színház, az étterem, a bár- mindazok a dolgok, amelyek (természetesen többek között) egy várost IGAZIVÁ tesznek, élővé, netán VILÁGVÁROSSÁ, amivé ugye válni szeretne hites fővárosunk. Nem elfeledkezve arról a mindenféle adóról, amelyeket befizetnek az önkormányzati és államkasszába a fent említett, szerencsére nagy forgalmat lebonyolító helyek, amelyek még ráadásul embereket is alkalmaznak, fizetésért. És még egy megjegyzés: kisebb zaj korlátozások természetesen Európa más országaiban is léteznek(üvöltözni, dübörögni, koncertezni éjszaka sehol nem lehet), de nagyjából ismeretlen fogalom ez a "zárjonbeakocsmaestetízkor" című nagy sikerű kezdeményezés.
(és mielőtt mondanátok, tudom, hogy nem ennyire sarkos a dolog, külön szabályok érvényesek az eddig jól működő és a már fekete pontot begyűjtött helyekre, de akkor is...)

Persze, persze, tudom, mióta jogállamban élünk, joga van itt mindenkinek mindenhez. A csendhez is meg a pihenéshez, meg ahhoz, hogy ne kelljen reggel munkába menet olyan kapualjon kibotorkálni, ahova valami részeg idióta jólirányzottan kirakta a tegnapi pacalpörköltet a gyomrából. Igaz is. Mint ahogy az is, hogy a turista (meg a már említett többi, akárki, mindenki) akár este tíz után is megihasson egy teraszon bármit a VI. kerületben. (jah, azt majd elfelejtettem: jelentkezzen az, aki egyébként ha bulizni indul, tíz óra előtt egyáltalán ELINDUL-E?!!!). (Ahh, jut eszembe, van egy mentőötletem: IGYUNK NAPPAL!) S kérdezem azt is: aki a belvárosba költözik, nem gondol arra, hogy ott majd esetleg TÖRTÉNIK is valami?! Hogy aki annyira nyugalmat akar, meg csendet, meg madárfüttyös ébresztést, az miért nem megy a kertvárosba?!
DE: ha mégis a belváros, akkor megint miért nem a rendbontókat szankcionálják keményen, a többi tisztességeset meg miért nem hagyják nyugodtan élni?!
Tisztára olyan érzésem van, mint az iskolában, amikor a gyerekek kilencven százaléka nem csinálta meg a leckét/ be sem ment órára, aztán az a maradék tíz százalék, aki ott volt, kapta a lelki fröccsöt, hogy "ejnyebejnyeezaztánmegmilyencsúnyadolog". De sorolhatnám még az adóhatóságot meg a többi népszerű szervezetet, akik a kicsiket basztatják, mert a nagyok úgyis mindig megússszák....

Hajráhajrá, a dilettantizmus:ésszerűség/élhetőség párharcában ismét pontot szerzett a dilettantizmus, amely sajnos így már behozhatatlan előnyre tett szert az élhetőséggel szemben.
Fasza.