Futni egyedül.Pontosabban egyedül-kettesben félelmekkel, megoldanivalókkal, örülnivalókkal, kilazítanivalókkal, megerősítenivalókkal, gondolatokkal, amelyek túlharasogják még a fülben a zenét is. Futni erőből, izomból, tüdőből, de leginkább futni szívből és futni fejben. Mert mint BB-vel mindig jóóól megbeszéljük, egyedül futni tudni nagyon jóban kell lennünk önmagunkkal, hogy kibírjuk, elviseljük saját magunkat a hosszú-hosszú kilométerek során.
Futni ketten. Egymást motiválni, húzni, vonni, néha totál leamortizálni, demoralizálni, aztán megnevettetni, beszélgetni, világot megváltani, közben nehezen levegőt venni, másiknak erőt adni, megmenteni, illatokat mélyen beszippantani, természetet figyelni, apró változásokat is észrevenni, szertartásosan gombot nyomni, orrot fújni, menni, nem megállni, soha nem feladni, mert nincs mese, "inkább a halál, mint a szégyen"...
Futni jó. Futni kell. Vagy csak mozogni, bármit. Ha most ez az újság lenne, akkor most a keretes rész jönne, egyenesen Monspart Saroltát, a futás nagyasszonyát idézve, valahogy így:
"Ma a 15-64 éves korosztály 17 (!!) százaléka sportol rendszeresen, magyarán 83 (!!!) százalék egyáltalán nem végez testedzést. A felnőtt férfiak 67, a nők 81 (!!!) százaléka SOHA nem sportolt az iskolai kötelező testnevelés tanórán kívül. A lakosság 47 (!) százaléka túlsúlyos és minden 5. ember elhízott! Heti legalább háromszor 45 perc intenzív testmozgás szükséges MINDENKINEK, de a fiataloknak, a genetikailag meghatározott biológiai lehetőségei eléréséhez minden nap kell(ene) mozogni."
ééés akkor még nem beszéltünk arról, hogy kimossa, elűzi a stresszt, karbantartja a testet, lelket, jó lesz a közérzet, erősek az izmok, a légzés, a csontok, a keringés, a teljesítőképesség, kevesebb a zsír, satöbbi, satöbbi, nem lehet elégszer elmondani.
Én meg továbbra sem tettem le arról, hogy ezt hangoztassam, újra és újra, hogy fogja már fel végre mindenki, ameddig még nem kurvára késő, hogy egyszerűen MUSZÁJ valamit mozogni, ha mást nem, hát lehet gyalog járni dolgozni, bicajozni, nordic walkingolni, meg még egy csomó mindent... Úgyhogy mozgás :-)
Futni ketten. Egymást motiválni, húzni, vonni, néha totál leamortizálni, demoralizálni, aztán megnevettetni, beszélgetni, világot megváltani, közben nehezen levegőt venni, másiknak erőt adni, megmenteni, illatokat mélyen beszippantani, természetet figyelni, apró változásokat is észrevenni, szertartásosan gombot nyomni, orrot fújni, menni, nem megállni, soha nem feladni, mert nincs mese, "inkább a halál, mint a szégyen"...
Futni jó. Futni kell. Vagy csak mozogni, bármit. Ha most ez az újság lenne, akkor most a keretes rész jönne, egyenesen Monspart Saroltát, a futás nagyasszonyát idézve, valahogy így:
"Ma a 15-64 éves korosztály 17 (!!) százaléka sportol rendszeresen, magyarán 83 (!!!) százalék egyáltalán nem végez testedzést. A felnőtt férfiak 67, a nők 81 (!!!) százaléka SOHA nem sportolt az iskolai kötelező testnevelés tanórán kívül. A lakosság 47 (!) százaléka túlsúlyos és minden 5. ember elhízott! Heti legalább háromszor 45 perc intenzív testmozgás szükséges MINDENKINEK, de a fiataloknak, a genetikailag meghatározott biológiai lehetőségei eléréséhez minden nap kell(ene) mozogni."
ééés akkor még nem beszéltünk arról, hogy kimossa, elűzi a stresszt, karbantartja a testet, lelket, jó lesz a közérzet, erősek az izmok, a légzés, a csontok, a keringés, a teljesítőképesség, kevesebb a zsír, satöbbi, satöbbi, nem lehet elégszer elmondani.
Én meg továbbra sem tettem le arról, hogy ezt hangoztassam, újra és újra, hogy fogja már fel végre mindenki, ameddig még nem kurvára késő, hogy egyszerűen MUSZÁJ valamit mozogni, ha mást nem, hát lehet gyalog járni dolgozni, bicajozni, nordic walkingolni, meg még egy csomó mindent... Úgyhogy mozgás :-)
10 megjegyzés:
Erre az írásodra majdnem kommenteltem vmit, de inkább meggondoltam magam:D majd max személyesen elmondom:)
pusz
Én még egy dolgot nagyon szeretnék: együtt, ketten, vagy akár hárman, esetleg négyen :), lefutni, megcsinálni, magunk mögött hagyni, leküzdeni azt a bizonyos 42 195 métert. Sajna 35 éves koromig meg kell csinálnom. megígértem magamnak :)
Ez a félelmekkel futás, ezt valahogy irigylem. Ha létezik úgy, ahogy leírtad, akkor igen.
Matyi,
majd elmondod :-)
Virág,
ha megígérted, akkor meg kell csinálnod! Jól hangzik, nekem egyelőre csak hetente van meg kábé ennyi, de baromira elég :-)
Még egy "kis" elvetemültséget össze kell szednem ahhoz a 42195 méterhez... De neked drukkolok :-))
Bazsi,
tényleg létezik így. Nekem legalábbis működik. igaz, néha majd kiesik a szívem benne, de működik :-))
már értem a bejegyzést.
viszont legközelebb kinél lesz főzőcskézés?:)
Kedves névtelenasarokról, mitől is világosodtál meg a bejegyzéssel kapcsolatban? (vagy én mitől nem voltam világos?!) :-)
Főzöcskére pedig önként jelentkezőket várunk :-)))
Ma vettem kezembe a nyomtatott sajtót, ez a bejegyzés pedig múlt héten készült. Így világosodtam meg:)
egy veszprémi közéleti vacsoracsatát megnéznék.-D, -P
Ahha, már értem. Akkor az is kiderült, gondolom (meg már persze a blogban is írtam jósokszor), hogy én Monspart Sarolta nélkül is futok bőven. Remélem viszont, hogy magukra veszik azok, akik nem....
A közéleti szereplős főzöcskénél peidg csak remélem, hogy nem politikusokra gondolsz... Pontosítod, kire? Hátha megszervezhetnénk...
vehe, politikus jah, nem hogy a főzést nem nézem ki belőlük de azt sem, hogy egyedül szarjanak.
mondjuk egy kézilabdás az etalonok közül( Peric), egy színművész(nő), egy politikamentes iskolaigazgató(nő)- tanár(nő), egy kulturális szervezet vezetője, etc..
"A futás egy hatalmas kérdőjel, amely mindennap megjelenik az életünkben, s azt kérdezi tőlünk: feladjuk-e vagy ma végre erősek leszünk."
...csak azért, mert én is gyűjtöm a mondatokat:) s ez most már a tied is:)
Megjegyzés küldése