2011. március 27., vasárnap

És akkor Budapest...


Sok minden nekem ez a város most. Egy kicsit visszatérés, még inkább újrakezdés, lehetőség, rátalálás,eltávolodás, összeköltözés, új élet, új otthon.

Azt tudtam, hogy ha elpályázok a régi munkahelyemről, akkor a városból is elmegyek. Mert ha már újra (vagyis valami újba) kezd az ember, akkor legyen az igazán. Az külön oltári mák, hogy a feltételek is adottak ehhez (mint ahogy adottak a veszprémihez is, ergó a felmondás motivációja, miértje nem a pesti lét volt), vagyis van, hol lakni, a még ennél is fontosabb: valakivel együtt lakni, vagyis élni, s halmozva az élvezeteket egy közös otthont kialakítani, ami egyáltalán nem kis feladat. Sőt. Izgalmas, tanulós, odafigyelős, néha könnyű és teljesen egyértelmű, máskor meg nagy erőfeszítés kölcsönösen, de hát a jó dolgokat nem adják ingyen, és különben sem vettünk zsákbamacskát egymással. A lényeg, ha az ember száz százalékig biztos benne: megéri az erőfeszítés. (egyszer lehet, hogy írok az együttélésről is)

Ez az egyik Budapestem. A másikban élvezem a személytelenséget, a lehetőségeket, azt, hogy nem csak, hogy játsszák a filmet, amit meg akarok nézni, hanem az otthonunktól számított tíz kilométeres körzetben minimnum öt helyen meg is nézhetem gyakorlatilag bármikor,és imádom, hogy ott van tőlünk egy köpésre a Pata Negra, ahol isteni tapas-t lehet enni, meg, hogy lehet futni a Margit-szigeten, hogy a fittness klub pont szemben van a házunkkal,és csak átszaladok kábé tizenöt másodperc alatt (tényleg!), hogy bármikor lehet kaját rendelni, hogy kedden is telt ház van a bárban, hogy közel van hozzánk a Duna-part,hogy egy csomó pékség, étterem, kávézó van a szomszédban, hogy el lehet bújni, meg ki is lehet tűnni,hogy szuper sétálni a körúton, bámulni az esti fényeket, hogy sok új embert ismerek meg, és egyáltalán: kiváló hátteret biztosít az újrakezdésemhez.
És nekem most erre van szükségem.
És persze Budapestben az is a szuper, hogy közel van Veszprémhez. És amikor csak akarom, ide érek egy óra 15 perc alatt. Ha jó értelemben vett unalomra, "ismerősségre", a kedvenc spinning órámra, csajos traccspartikra, meg a régi életem jó dolgaira vágyom.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

jó a kép, kedvelem a szobrot, ott a Vigadó előtt térbe igazán beleillik.
majd mindennap elmegyek társa mellett: