Foci, mi más, tudom, már vége meg minden, de az idén egyetlen bejegyzést sem szenteltem a foci vébének, pedig néztem, mindent, szorgalmasan, fogadtam is, nyertem is, sőt a csapataim is jól muzsikáltak, még akkor is, ha a spanyolok mindkét esetben közbeszóltak, mert a messze legjobban játszó németeket kigolyózták, aztán meg a hollandjaim is elbuktak, igen, tényleg kicsit csúnyán, erőszakosan, de én akkor is a narancsoknak szurkoltam, vállalom és kész, a foci pedig jó, kell a játék, a meglepetés, a sport, az izzadság, a könnyek, a drámák, az eufória, és igen, most még hiányzik is...
1 megjegyzés:
levezetésképpen pedig megállapíthatjuk azt is, hogy bár sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, két kivétel mindenképpen akad: a pasik és a foci... (hajrá latin foci!)
Megjegyzés küldése