Üres a fogas- konstatálom, amikor a szokásos mozdulattal hátrafordulok a székemmel, sehol a megszokott kockás ing,
flanel, sárga-fekete, ronda egy darab, az már igaz,
de kit érdekel,
megszoktuk, mert hozzá tartozott,
most meg nincsen sehol, mert elvitte magával azt is,
meg a napi rutinunkat,
hogy
"-kajálunk ma?
-olyan szarul vagyok ma, én nemtom...
-talán a refluxom/a fejem/a vércukrom/a vérnyomásom/ a szívem/a lelkem...
-ez a kib...tt huzat/légkondi...
-kéri valaki a káposztámat/uborka?...
-ez a hülye k...a már megint...
-az idén jó a felhozatal a stúdióban... :-)
-Olvastad a .....?(tetszés szerint behelyettesíhető bármely könnyvvel)
-...egy rakás szar az egész...
-A déli parton voltál?
-húúú,láttátok, micsoda mellei vannak annak a nőnek?!"
no meg az a telefonálás, vagy kétszáz decibellel, hogy
"hallóóó.... hallóóóó.... igen... csókolom .... Kellei, Kellei György... mondom KELLEI GYÖRGY vagyokaNaplószerkesztőségéből"
Hát, hiányozni fog. Az egyszer fix.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
a kockás ingét igazán az emőkére hagyhatta volna. azzal a végrendelekéssel, hogy kötelező hordania. a hiányérzetünk csökkentése érdekében.
egyébként meg le vagyok törve. de tényleg.
jézusom, mit írtam, szóval: végrendelkezéssel
vagy: bárki, aki odaül a helyére, annak kötelező felvenni az inget.
Ebédnél pedig meg kellene mondani a vdp-nek, hogy néha nyafogjon, hogy nem kell neki a borsó, mert csak felpuffasztja. és igazán odaadhatná a káposztáját is esetenként.
Jah, és akkor már a teljes kiőrlésű lisztért sem járunk el a szakszervezetek házába?! Bassszuuuus... :-(((
nahát
Szerencsére "csak" nyugdíjba ment.
áh. nem jó ez
Megjegyzés küldése