A méltányos ítélkezésről

Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogyan méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el te is a magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, mint amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlenül követelődzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, hogy erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Te is ember vagy; s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.
(Márai Sándor)

Mindennek a teteje!!

Előre szólok: ez most nem az a bejegyzés, amikor udvariaskodás van, meg szavak megválogatása. Az idegösszeomlás határán ugyanis nem törődik az ember ilyenekkel.

Az egész qva megyei vagy regionális vagy mittudoménmilyen közútkezelő társaság menjen a jó büdös francba, de MOST AZONNNAL!
Ezeknek megint nem tűnt fel, hogy kib...tt tél van?!!!!
Szóval: szupernapok után az ember gyereke jön haza Budapestről, ott még inkább csak eseget a havas eső, az autópályán azonban már a hó, ellenben miután azt sózták, gyakorlatilag tiszta úton érkeztem el Fehérvárig. Ott sem volt semmi probléma az elkerülőn, még a csóri négysávoson sem, ám abban a szent pillanatban, amint Veszprém megyébe értem, mintha elvágták volna az egészet. Hogy egy szemléletes példával éljek: mintha Fejér megyében 40 fokos nyári kánikulából Inotánál egyik pillanatról a másikra alpesi tél lett volna. Legalábbis ami a közlekedési viszonyokat illeti.
Várpalotától Veszprémig 50 perc alatt sikerült eljutnom, és biztos, hogy az összes angyalok és szentek velem voltak, mert percenként akart a kocsim kicsúszni, Hajmáskérnél nem fogadtam volna egy lyukas garasban sem, hogy sikerül feljönnöm az emelkedőn (ugyanez Litérnél és Veszprém előtt is) és fogalmam sincs, honnan tudtam ennyire koncentráltan működni, vezetni, ellenkormányozni, hogy épségben megússzam a túrát.

És mélységesen, totálisan, teljes mértékben ki vagyok akadva,hogy ebben a kurva országban, a kurva megye főútvonalán egyetlen hókotró, sószóró még csak mutatóban sem közlekedett, az útállapotot látva szerintem nemcsak ma, hanem az elmúlt napokban sem. Persze, cseppet sem csodálkoztam, hogy a 8-as mentén úton-útfélen autók ácsingóztak a hegyoldalban.
Simán fel kellene jelenteni ezt a bagázst közúti veszélyeztetésért.És holnap, amikor ügyeletes leszek, és a közútkezelőnél azt merik mondani, hogy "de hát az összes járművünk kint volt az utakon", akkor... akkor... én nem állok jót magamért!!!

P.S.: Tettem nektek egy hókotrós képet. Legalább "papíron" lássatok ilyet, ha már az úton nem találkozni velük...

Mára

„Összpontosìts inkább a vágyadra, mint a kétségedre, és az álom dolgozni kezd. Meg fogsz lepődni, mennyire egyszerűen működik. A kétségeid soha sem olyan erősek mint a vágyaid, feltéve, hogy nem teszed őket azzá.”

(Marcia Wieder)