Ez jó

Hidegfrontnak

ennyire még nem örült tetőtéri lakó,
még akkor is,
ha
a pincelakásban szuper, all inclusive ellátásban részesül mindig...
és az nagyon jó.

Kimondva-kimondatlanul...

az úgy van, hogy az ember jól érzi magát, és azt gondolja, hogy minden szuper, mert tényleg az is,
aztán egyszer csak kimondódnak fontos dolgok
és az egész lét valami teljesen más dimenzióba kerül
és még szokni kell persze, de attól még, éppen attól
nagyon de nagyon jó...

Levezetés

Foci, mi más, tudom, már vége meg minden, de az idén egyetlen bejegyzést sem szenteltem a foci vébének, pedig néztem, mindent, szorgalmasan, fogadtam is, nyertem is, sőt a csapataim is jól muzsikáltak, még akkor is, ha a spanyolok mindkét esetben közbeszóltak, mert a messze legjobban játszó németeket kigolyózták, aztán meg a hollandjaim is elbuktak, igen, tényleg kicsit csúnyán, erőszakosan, de én akkor is a narancsoknak szurkoltam, vállalom és kész, a foci pedig jó, kell a játék, a meglepetés, a sport, az izzadság, a könnyek, a drámák, az eufória, és igen, most még hiányzik is...

Anno

hajszálpontosan egy éve ilyenkor már beleharaptam egyet a Nagy Almába, aztán azóta is csak az van, hogy vissza akarok menni...
Vissza kell menni.
És majd fogok is.
De addig is: élek az emlékeimből.

És itt van egy dal is.