i love this game

Minden bizonnyal a ma esti meccsel lezártuk az idei kosarasévadot. Ha szerencsénk van, jövő hétfőn talán még jók vagyunk egy játékra, de aztán nyári szünetel a rangadóknak színteret biztosító Cholnoky suli.

Szóóóval, az egész még kábé 9 éves koromban kezdődött, amikor a suli udvarán "kinézett" magának a kosáredző. Ez nem volt éppen nehéznek nevezhető tény, ugyanis messze kimagaslottam a többiek közül. Akkoriban ezt persze naaaagyon utáltam, de úgy gimi tájékán hála a szintén a 175-ön felüliek táborát szaporító Hegyi Vikinek, rájöttünk: igenis sokkal jobb magasnak lenni. No, de ez csak kis mellékszál, nem akarom az élettörténetemet, vagyis kosaras pályafutásomat hosszan taglalni, lényeg a hétfő esti (vagyis BB,a keddcsütörtök :-)) ) játék, a szent nap évek óta, amikor este összegyűlünk, Ottóka, Kiliánlaci, Misi, Petra, Reni, Thomas, Gyuri, Peti, Laci, Zoli meg én (és a csapat teljes jogú tagja még a Bényi házaspár is, akik Lucababa születése után egyszercsak visszatérnek a játékba, hacsak Virág nem sértődött meg egyszer s minden korra :-)) ) és futunk, szaladunk, passzolunk, kiabálunk (akadnak hisztizők is!!!), káromkodunk, védekezünk,esünk-kelünk, küzdünk, bátorítunk, akarunk, ahol a mini drámák ellenére megtapsoljuk az ellenfél szép dobását, ahol nem haragszunk arra, aki kihagyja a ziccert (na jó, azért kicsit...), megköszönjük a jó passzt, és egyáltalán: jól érezzük magunkat.

A sportról már írtam többször, de ebből sosem elég, mert része a mindennapjaimnak, és nem lehet elfelejteni, hogy gyerekként mennyit kaptam az edzésektől, a játéktól, megtanultam küzdeni, hajtani, szurkolni, nyerni, veszíteni, csapatjátékos lenni, meg kaptam rengeteg élményt, barátokat, örök pillanatokat, szóval remélem, majd még nyugdíjas koromban is rohanok edzésre :-)))

A szépség nem minden :-)))

Hatalmasat futottunk az imént BB-vel, úgyhogy totálisan, teljes mértékben, "hundertprocentlih" ki vagyok purcanva. Igazából meg voltam győződve, hogy ki akar nyírni, ráadásul galád módon, ugyanis ahelyett, hogy lelőne, vagy valami ilyesmi,humánusabb megoldást választana, szisztematikusan kínoz. Vagy az intervallum edzésével, vagy mint az imént, amikor legalább ötször meg akartam halni, de nem engedte, és csak húzott magával.:-))Persze, az egész csak álfelháborodás, mert csodálatos volt a tavaszi esti levegő illata, és a futás is nagyon jól esett.Úgyhogy köszi-köszi :-)) Mellesleg néhányszor azért eszembe jutott az a mondat, amit még valamikor megboldogult tini koromban véstem fel a beépített szekrényem ajtajára: "soha, soha ne add fel". Hát, most pedig volt egy pont. De nem mertem. :-)

Amúgy igazából csak ezt a videót akartam nektek megmutatni. Szerintem zseniális. Oltári sokat röhögtünk rajta. Igeeeen, a szépség tényleg nem minden :-))

Beauty is nothing without brains