Nem akartam ezzel a nőnap dologgal foglalkozni, mert szerintem egy oltári hülyeség. Csak megtetszett az Emőke interjújában ez a Karinthy gondolat, amelyikkel nagyon is egyet értek, és gondoltam, megosztom veletek.
" Ülök a szobában, egy ember. Bejön egy nő és férfi leszek. Minél inkább nő, aki bejön, annál inkább férfi leszek én. " (és persze fordítva is ugyanez)
Hát ennyi a nagy titok. Igazi nőnek igazi pasitól lehet lenni. Szerintem.
Szerintetek?
PS:Tízezer kattintáson is túl a kib(l)ogozhatatlan... Köszi :-)))
És mindjárt szülinapos is :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 8., vasárnap
2008. március 18., kedd
A befőtt, aki elteszi a nagymamát...
Örök, örök, mindig visszatérő téma, ami újra és újra elgondolkodtat, vitára késztet, és végül ugyanoda lyukadok ki...
De, hogy érthetőbb legyek, a sztori a következő: a pasi épp randevún egy menő budapesti helyen. Amíg a lány kimegy a mosdóba, egy másik lány azonnal kihasználja az alkalmat, odamegy a pasihoz, és megkérdi: ez most igazi randi-e, mert ha nem, akkor ő szívesen odaülne az asztalához.
Előtte néhány nappal ugyanott, de másik nővel. Az szintén eltűnt a mosdóba néhány percre, míg főszereplő pasinkhoz kettő, azaz KETTŐ csaj ment oda, ha esetleg nem jönne be az előző nő, akkor ők megadnák a számukat....
Bátor dolog, az tény, titokban talán még irigykedem is. De most én gondolom rosszul a dolgokat, hogy ennek valahogy fordítva kellene történnie?! Hogy a pasi, ha egy kicsit is férfinak gondolja magát, akkor vegye a bátorságot és menjen oda a nőhöz?! Vállalva akár a bukás, a visszautasítás kockázatát is... Az csak valami romantikus filmekből összeszedett téveszmém, hogy a pasi hódítani akar, elcsábítani, elkápráztatni, hogy az egész történetben éppen az eleje, a játék a fontos, amíg a megszerzed, amit akarsz?! Hangsúlyozom megszerzed, és nem készen, fáradság nélkül megkapod.... Szóval, azt gondolom, hogy az ilyen, magukat terítéken kínáló nők miatt vannak kihalófélben az Igazi Férfiak (szoktam mondani, hogy az UNESCO-nak, ENSZ-nek vagy mittudoménkinek lassan fel kéne ezeket az egyedeket venni a veszélyeztetett fajok listájára), mert miért is erőlködnének, strapálnák magukat, ha egyszer ingyen is megkapják azt, amit akarnak. És totálisan igazuk is van, ennyire mégsem lehet mazochista senki, hogy ha valamit egyszerűen is meg lehet kapni, akkor minek bonyolítson?!! Kérdés: tényleg ezt akarják?
Aztán persze meg itt van az érem másik oldala, hogy börtönszabályok vannak, és az erősebb győz. Vedd el, szerezd meg, amit (akit) akarsz!
Hát, assszem ez nem a nekem való játék, akkor sem, ha lehet, hogy én, az ultraliberális ebben az esetben ultrakonzervatív vagyok... Vagy talán rohadtul idealista? Túl sok lányregényt olvastam, és azt hiszem, hogy vannak még hagyományos férfi, meg női szerepek? Hogy vannak igazán igaziak, akik szeretik saját kezükbe fogni a gyeplőt, akik bátrak, mernek, és nem olyan lúzerek, hogy megengedhessék maguknak, hogy őket a csaj szedte fel?!
Nem tudom, de tényleg. Vagyis dehogynem, tudom-tudom magamban, de kezdem azt hinni, hogy újabban a befőtt teszi el a nagymamát, és ez a normális. Persze, az, hogy mikor, kinek, mi a normális, csupán nézőpont kérdése. És akkor most megint nem lettünk okosabbak.
Szerintetek hogy is van ez?
De, hogy érthetőbb legyek, a sztori a következő: a pasi épp randevún egy menő budapesti helyen. Amíg a lány kimegy a mosdóba, egy másik lány azonnal kihasználja az alkalmat, odamegy a pasihoz, és megkérdi: ez most igazi randi-e, mert ha nem, akkor ő szívesen odaülne az asztalához.
Előtte néhány nappal ugyanott, de másik nővel. Az szintén eltűnt a mosdóba néhány percre, míg főszereplő pasinkhoz kettő, azaz KETTŐ csaj ment oda, ha esetleg nem jönne be az előző nő, akkor ők megadnák a számukat....
Bátor dolog, az tény, titokban talán még irigykedem is. De most én gondolom rosszul a dolgokat, hogy ennek valahogy fordítva kellene történnie?! Hogy a pasi, ha egy kicsit is férfinak gondolja magát, akkor vegye a bátorságot és menjen oda a nőhöz?! Vállalva akár a bukás, a visszautasítás kockázatát is... Az csak valami romantikus filmekből összeszedett téveszmém, hogy a pasi hódítani akar, elcsábítani, elkápráztatni, hogy az egész történetben éppen az eleje, a játék a fontos, amíg a megszerzed, amit akarsz?! Hangsúlyozom megszerzed, és nem készen, fáradság nélkül megkapod.... Szóval, azt gondolom, hogy az ilyen, magukat terítéken kínáló nők miatt vannak kihalófélben az Igazi Férfiak (szoktam mondani, hogy az UNESCO-nak, ENSZ-nek vagy mittudoménkinek lassan fel kéne ezeket az egyedeket venni a veszélyeztetett fajok listájára), mert miért is erőlködnének, strapálnák magukat, ha egyszer ingyen is megkapják azt, amit akarnak. És totálisan igazuk is van, ennyire mégsem lehet mazochista senki, hogy ha valamit egyszerűen is meg lehet kapni, akkor minek bonyolítson?!! Kérdés: tényleg ezt akarják?
Aztán persze meg itt van az érem másik oldala, hogy börtönszabályok vannak, és az erősebb győz. Vedd el, szerezd meg, amit (akit) akarsz!
Hát, assszem ez nem a nekem való játék, akkor sem, ha lehet, hogy én, az ultraliberális ebben az esetben ultrakonzervatív vagyok... Vagy talán rohadtul idealista? Túl sok lányregényt olvastam, és azt hiszem, hogy vannak még hagyományos férfi, meg női szerepek? Hogy vannak igazán igaziak, akik szeretik saját kezükbe fogni a gyeplőt, akik bátrak, mernek, és nem olyan lúzerek, hogy megengedhessék maguknak, hogy őket a csaj szedte fel?!
Nem tudom, de tényleg. Vagyis dehogynem, tudom-tudom magamban, de kezdem azt hinni, hogy újabban a befőtt teszi el a nagymamát, és ez a normális. Persze, az, hogy mikor, kinek, mi a normális, csupán nézőpont kérdése. És akkor most megint nem lettünk okosabbak.
Szerintetek hogy is van ez?
(nah jó, azt azért így nagy titokban bevallom, a hecc kedvéért nekem is van egy ilyen pólóm :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
