Az első. Stílszerűen itt ünnepelem épp a gép előtt, a gyertyák égnek, kezem ügyében egy Ikon-féle chardonnay és torta is van, más apropóból ugyan, de van, köszönet érte a kollégáknak.
Szóval, pontosan egy évvel ezelőtt indult útjára a kib(l)ogozhatatlan, nem könnyen, pláne nem könnyű időszak után, közben, de hát az érzelmi felindulás, legyen az pozitív vagy negatív, de mégiscsak jobb mint a közöny. Az elmúlt egy évre visszatekinteni nem akarok, itt vagyon leírva minden, ami fontos, meg aztán most nincs is kedvem szembesülni azzal, hogy nem történt semmi az elmúlt 365 napban. Vagy mégis? Hát persze...
Szóval, pontosan egy évvel ezelőtt indult útjára a kib(l)ogozhatatlan, nem könnyen, pláne nem könnyű időszak után, közben, de hát az érzelmi felindulás, legyen az pozitív vagy negatív, de mégiscsak jobb mint a közöny. Az elmúlt egy évre visszatekinteni nem akarok, itt vagyon leírva minden, ami fontos, meg aztán most nincs is kedvem szembesülni azzal, hogy nem történt semmi az elmúlt 365 napban. Vagy mégis? Hát persze...
De ha már szülinap, akkor néhány szót mégis illik ejteni az ünnepeltről, a "gyerekről". Imádom, nem kérdés, némán tűri, (mi több, teret ad) ha háborgok, ha boldog vagyok, ha rosszkedvű, ha csak tetszik egy dal vagy vers vagy cikk vagy akármi. Meg aztán tök jó visszatekinteni is....
... akár mondjuk erre a hétre. Amiben volt némi demokrácia, némi antidemokrácia, némi zűr, némi sírás (na jó, ebből az átlagosnál picit több), jó sok érzelem, egy kicsit lent és egy kicsit fent, egy kis keserű, meg egy kis savanyú, aztán édes vigasz, fekete felhők, vakítóan kék ég, jégeső meg napsütés, izzadás, kemény munka, fárasztó tekerés, érdem, ajándék, meglepetés, vigasz, barátság, szeretet.....
....szóóóval, a való világ, nem más, jól is van ez így kérem, nagyon is jól....
P.S.: ígértem új külsőt a gyerek szülinapjára. Még nincs, de ígérem, dolgozom az ügyön.
És persze továbbra is kössz. Minden rendszeres és rendszertelen olvasónak, kommentelőnek, néha be-beköszönőnek.... :-))
