"A bioszkafander az, ami szabad akaratot adott nekünk. Ez nem egy lehetőség, hanem a cél.
Inkompetens szülők generációját szülték az 1948-1960 között szült nők. A rosszul működő anyák pedig rosszul működő anyákat szülnek. Az elrontott anyaság túltermeli a pszichopatákat. Pszichopata kor pszichopata emberei, tömege, művészei... Túltermeltük a vesztest és a pszichopatát. Gátolt szeretetkapcsolat=gátolt istenkapcsolat. Szeretet képtelenség, amelynek a szülőhaza, az anya és az anyanyelv egyaránt áldozata. Spirituális ökológia. Gyurcsány egy okkult királyfi. Elfelejtünk már védekezni is. Aki Isten helyére a nemzetet rakja az első sorba, az a nácizmus. Kulturális népirtás, hogy Németh László és Kodolányi ismeretlen a mai fiataloknak. Kodály országában nincs Kodály-módszer szerinti zenei általános iskola. Kiürültek a magyar falvak. Újra haza kell találni a földhöz, a gyerekekkel megszerettetni a munkát. Az áldozatok (panelprolik, nyugdíjasok, romák), akik legitimálják a bűn elkövetőjét.
És még horrorimádat, harry potterizmus, ökológiai egyensúly, Mária országa, ruandai népirtás, Freud, Marx, Nietzsche, királyok és királynők, '56, demográfiai válság (tudtátok, hogy 2004-ben 1000 lakosra mindössze 4!! házasságkötés jutott, viszont a válások száma ugyanennyi lakosra vetítve 2,2-2,4? És hogy ugyanebben az évben 95 ezer volt az élveszületések száma, míg '95-ben még 112 ezer?És hogy a jelenlegi élveszületési gyakoriság a termékenység hazánkban mért történelmileg legalacsonyabb szintjét jelenti? És hogy tízezerrel több férfi halt meg 2005-ben a 40-69 éves korosztályból, mint a nagyon kemény időszakot követő 1960-ban?)"
Szóval, többek között ezekről a témákról esett szó ma (illetve már tegnap) dr. Lázár Imre antropológus előadásában a lovasi faluházban.
Igazándiból ez a bejegyzés is a szóló felelősségéről akart szólni, de aztán fontosnak tartottam felvázolni a témákat. Tehát: milliószor kiakadtam már azon, amikor a szólók nincsenek tisztában az alapvető szabályokkal. Mégpedig:
1. Kinek beszélek? (lovasi faluház vagy konferencia az orvostudományin?)
2. Meddig beszélek? (elég 1-1,5 óra vagy netán azt feltételezem, hogy mindenki bír ülni több mint 2,5 órát? )
3. Hogyan beszélek? (retorikai képességeket mind kihasználva, lassan, tagoltan, izgalmasan, nyelvileg és témában is igényesen, változatosan vagy túl teátrálisan, motyogva, kurvaunalmasan?)
4. És persze miről is dumálok annyit?
Hát, biztos van még több is, minden esetre ez a mai (tegnapi ) eset tanulságos volt. Soha ennyi ellentmondással nem találkoztam, pedig mit ne mondjak, végig ültem már megszámlálhatatlanul sok konferenciát, előadást. A téma ismeretében nagy volt a várakozásom. Aztán a pasi kezdett Freuddal. Majd Marx-szal meg Nietzschével, az elbukott európai kultúrák nagy elbeszéléseivel. Meg aztán a fent említett millió téma, spiritualitás, legalább 125 idézett név, könyv, mű, alkotás, elkalandozás, még idézet, még könyvek, kicsit Szűz Mária, a szentek, a vallás, aztán a médiaidióták, mindezt két és fél órán át, közben teátrális mozdulatok, hatásszünet, hol felemelt hol lehakított hang, "ugye értik? " (dehogy értünk mindent, egyet meg pláne nem mindig...), kőprofi előadásmód, és valami fura ellentmondás, hogy mindjárt megőrülök, de nem bírok felállni és otthagyni, mert csakazértis kíváncsi vagyok, mi sül ki a végére (jön a feltámadás, mi más...), meg aztán hatásos, az tény, vannak nagyon érdekes és jó gondolatok, az is tény, csak ha összeszedettebb, földhöz ragadtabb, nem az a túlokos, és ha a hallgatóságot földi halandónak tekinti, nem pedig képzett művészet és vallás és politika és pszichológia és nyelvészet és filozófia és társadalomtudományok és etika és orvostudományok és szociológia és történész professzornak egy személyben... akkor talán élvezhetőbb...
De hogy elgondolkoztatott, az biztos.
És az manapság nagyon nagy szám.
