KIB(L)OGOZHATATLAN

Félmaraton

2011-09-04T20:38:00.002+02:00

A mai nap dokumentálásra való.
Kellett nekem valami kihívás, teljesítmény, és az Istennek sem lehetett lebeszélni arról, hogy ne fussam le a félmaratont, pedig BB megpróbálta (és milyen qvára igaza volt!)
No,de lényeg a lényeg: 35 fokban, eszement melegben, kínkeservesen, a bioritmusomtól a létező legtávolabbi időpontban (MINDIG, de MINDIG is esti edző voltam, vagyok, délelőtt tízig örülök, ha egyáltalán valamilyen alap szinten sebességbe hozom magam, erre ma 10-kor már teljes futócuccban...) de végigcsináltam a 26. Nike félmaratont. A pillanat, ott a célba érkezésnél,könnyekkel a torokban, meg a szemekben, teljesen szétcsúszva, kicsit belehalva, na, az frenetikus volt.
Annyi bizonyos: egyelőre elég volt a kihívásokból, csak légkondícionált edzőteremben vagyok hajlandó bármilyen sporttevékenységet folytatni.
És mindig álmom volt, hogy egyszer majd lefussam a maratont... hát, ezt azért még most újra kell gondolnom.
Rohadtul fáradt és fejfájós vagyok, és azóta is azt figyelem, normálisan dobog-e a szívem. De azért büszkeség...

P.S.: köszönöm Billy Idolnak, Aliciának, az AC/DC-nek meg mindenkinek, aki kitartott velem ezen az elképesztő nagy úton :-))

Mai dal

2011-08-04T22:49:00.001+02:00

Minek nevezzelek...?!

2011-08-03T00:14:00.001+02:00

A családok százezreit érintő svájci frank mizéria árnyékában csendesen meghúzta magát az a hír, mely szerint a budapesti Lágymányosi híd a Földrajzi Bizottság egyhangú döntése nyomán újabban Rákóczi híd néven "fut" (vagyis pontosabban áll) majd. (zárójeles megjegyzés: mégis milyen döntés lett volna, ha nem egyhangú, miután a Ferihegy átkeresztelése kapcsán mindenkit jól kirúgtak a bizottságból. Röhej)

Nem tudom,vajon rosszul gondolom, hogy kurvára más problémák is vannak ebben az országban, mint a folyamatos átkeresztelkedés?! Mellesleg: nincs minden egyes magyar településen már eleve minimum egy Rákóczi út, utca, tér, szobor, sarok,iskola vagy bármi? Úgy érezte az előterjesztést jegyző nemzeti fejlesztési miniszter úr, hogy Rákóczinak még adósai vagyunk 1703.óta? Félreértés ne essék, nekem aztán semmi bajom Rákóczival, de nyugodtan elhiheti nekem az összes mániákus névváltoztató, hogy sem Feriheggyel, sem Moszkvával, Lágymányossal meg pláne nem volt...

Azzal viszont rohadtul van, hogy 250 fölé ment a svájci frank, az euró zóna baromira szétesőben van, és nem nagyon látom, hogy a sok okostóbiásnak lenne valami ötlete, hogy mit kellene csinálni azon túl, hogy átnevezik az egész kurva várost!

Video cycling

2011-07-22T20:20:00.000+02:00

a maori-szigeteken bicajoztam tegnapelőtt, szuper volt,ahogy az óceán-parton haladva a kövekre csapódott hullámok az arcomban landoltak, és kicsit a szél is fújt, a nap sütött, és a durva emelkedőknél már csak a meredekek voltak durvábbak, izzadt a homlok, rendesen, csípte az izzadság a szemet, feszültek az izmok, szárnyaltak a gondolatok, és ott volt az a templom is, zöldre festve, gyönyörűen, méltóságteljesen, amelyik mellett csak úgy elsuhantam, és volt rendes, széles kerékpárút is, egyszóval szuper...

Mindehhez nem kellett semmi más, csak átbattyogni a life 1 fitneszbe egy video spinning órára, és 1400 forintból teker egy jót az ember az óceán-parton, úgy, hogy még a feneke is izmosodik.
Sőt: ha bérletet veszek, 15000-ből megvan egy kéthetes exkluzív nyaralás is. Jó, nem?
(na jó, tudom, kicsit olyan feeling mint a szex gumival. de azért ki kell próbálni. mármint a bicajt :-))) )

A lustaság fél egészség...

2011-06-07T20:33:00.001+02:00

huhh, jó rég írtam, nem mintha ne történt volna csomó minden, s nem mintha nem szeretnék írni...

Hm. Ilyenkor meg aztán jól nem tudja az ember, hol kezdje a beszámolót, meg egyáltalán, mit is akar dokumentálni az elmúlt időszakból.
Úgyhogy nézzük talán címszavakban. Vagy ha már olyan szólás-mondásfélével nyitottam, akkor a folytatásban is...

-Azaz: sok jó ember kis helyen is elfér...
Hát, nem tudom, tudta-e mit beszél az, aki ezt kitalálta, minden esetre marhára nem igaz. Még ha az a "sok jó ember" csak kettő, s még ha az a kis hely azért annyira nem is kicsi... Együtt élni valakivel szuper, s egyben legalább ennyire nehéz is, még ha az imádat kölcsönös is. A helyzetet nehezíti, hogy a két félből egyiknek sincs fix napirendje, és bár az egyik félnek van saját irodája (amit a másik fél nyugodtan használhat) mindketten a nappalit sajátítják ki irodának. Így aztán jó ideig három számítógépre két internet zsinór jutott, amiért aztán ment a harc, de hál istennek ez már legalább megoldódott. Persze, ez csak a történet egyik része, hol van még a reggeli hajmosás zaja, a "lábujjhegyen" lét, amíg a másik felébred, meg aztán a lényeg: a privát szféra szentsége.
Szerencsére a helyzet rohamos javulásnak indul: csütörtökön beszerelik a konyhabútort az új lakásban, jövő héten remélhetőleg a többi cuccal is ideér az asztalos, és akkor ott lesz az az idilli állapot, hogy mindenkinek saját fürdőszoba, magántér, jó nagy közös nappalival,szuper tetőterasszal :-))

- "Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén."
vagy inkább
Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Most jöttem rá, hogy igazából erről most nem is akarok írni. Még csalódott vagyok. Meg dühös. Akkor is, ha pontosan tudom, hogy jól döntöttem.
De azért nem adok igazat Oscar Wilde-nak, aki szerint "az élet egy nagy nagy csalódás".

- Budapest, Budapest, te csodás

Továbbra is imádom ezt a várost. Totálisan olyan szakaszát élem az életemnek, amikor ez kell nekem. Akkor is, ha néha baromira hiányzik a régi szociális hálóm. De valahogy jó ez most, hogy a régi barátokkal vagy BB-vel csak lazán átgyalogoljak a Rádayra és a kedvenc helyeinken kajáljunk valami finomat, hogy kiruccanjak a Kopaszi-gáthoz egy jó könyvvel a kezemben, hogy végre ráérjek, gyalogoljak sokat, elhúzzak moziba, amikor csak akarok, meg minden ilyesmi. És itt is vannak kedvenc helyek, a pékségben a csajok messziről integetnek, csakúgy, mint a szomszéd virágboltos, amúgy meg hetente összeakadok az utcán valami rég nem látott ismerőssel még a veszprémi létből...

Asszem most ennyi. És most már belehúzok a dokumentációba. Ígérem.

Mégis kinek az élete?

2011-04-21T22:28:00.001+02:00

"Mondjuk, van egy ember, aki olyan biztos az igazában, hogy nem tűr ellentmondást. Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak." - mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében nyaktól lefelé megbénult. Magatehetetlenül fekszik hat hónapja kórházi ágyában, a nővérek forgatják, etetik, itatják, pelenkázzák, borotválják. Ken egyetlen szerencséje (egyesek szerint szerencsétlensége), hogy elméje tűéles. Hihetetlen szarkazmussal, öniróniával szemléli helyzetét, és röhög az ápolón, aki szerint teniszbírónak kiváló lenne, ugyanis ott tényleg csak az kell, hogy az ember jobbra meg balra tudja forgatni a fejét. Röhög az ápolón, mert ő legalább nem sajnálja (na jó, csak egy kicsit), nem szánakozva néz rá, nem próbálja vigasztalni, hogy a "kor technikai vívmányainak köszönhetően akár egy olvasógépet is képes lenne működtetni."
Mert Kennek nem ez kell. Bár az orvosok csodaként élik meg, hogy túlélte a balesetet, neki nem kell ez a csoda. Nem, egyáltalán nem sóvárog a halál után, szimplán csak számára n e m ez az é l e t. Vagyis nem élet ez. Hisz nincs meg hozzá egy nagyon fontos "kellék": az emberi méltóság.
Éppen ezért Ken úgy dönt: elmegy a kórházból, felhagy az őt életben tartó kezelésekkel. A főorvosnak persze esze ágában sincs ezt engedélyezni, mi több, Ken depressziójára hivatkozva erős nyugtatókat ír fel neki. A beteg azonban nem engedelmeskedik, hiszen egyetlen dolog maradt meg számára csupán: a tiszta, ép elméje, s ehhez ragaszkodik is. Mint ahogy ahhoz is, hogy önmaga rendelkezhessék saját sorsa felett. Teszi mindezt (kissé persze paradox módon) hihetetlen élni akarással, hévvel, erővel, s mindenek felett viccel.
Brian Clark Mégis kinek az élete? című darabja a Centrál Színházban nagyon, de nagyon jó előadás. A főszereplő Rudolf Péter elképesztően hiteles alakítást nyújt, kellőképpen vicces és komoly, elesett, mégis kőkemény, de a többiek, Borbás Gabi,Nagy-Kálózy Eszter,Schmied Zoltán,Bálint András is szuper. S bármennyire is komoly, elgondolkodtató témát dolgoz fel a darab, egyetlen pillanatig sem nyomasztó. Persze, ehhez nagyon kell, hogy helyén legyenek az arányok a színészeknél, rendezőnél, díszletnél...
Meg kell nézni.

Szép kis nap

2011-04-01T00:10:00.000+02:00

Ez egy tök szuper nap volt.
Heverésztem és újságot olvasgattam a Nemzeti Színház kertjében (öt perc tőlünk),aztán ücsörögtünk a készülő új lakásunk tetőteraszán, majd futottunk a Duna-parton BB-vel szuperságos jó időben, aztán este kajáltunk finomat a Ráday utcában.
Relaxáló, nyugis, napsütéses, illat-aromás tavaszi nap, igazán élvezetes :-))
Pénteken három meeting. Rá kellett készülni :-)

P.S.: csak, hogy írásba adjam, két hétig böjtölök, egyáltalán nem eszem húst. Most a negyedik nap múlt el, simán tök jól bírom. Hála az A-s vércsoportnak :-)

És akkor Budapest...

2011-03-27T22:16:00.001+02:00

Sok minden nekem ez a város most. Egy kicsit visszatérés, még inkább újrakezdés, lehetőség, rátalálás,eltávolodás, összeköltözés, új élet, új otthon.

Azt tudtam, hogy ha elpályázok a régi munkahelyemről, akkor a városból is elmegyek. Mert ha már újra (vagyis valami újba) kezd az ember, akkor legyen az igazán. Az külön oltári mák, hogy a feltételek is adottak ehhez (mint ahogy adottak a veszprémihez is, ergó a felmondás motivációja, miértje nem a pesti lét volt), vagyis van, hol lakni, a még ennél is fontosabb: valakivel együtt lakni, vagyis élni, s halmozva az élvezeteket egy közös otthont kialakítani, ami egyáltalán nem kis feladat. Sőt. Izgalmas, tanulós, odafigyelős, néha könnyű és teljesen egyértelmű, máskor meg nagy erőfeszítés kölcsönösen, de hát a jó dolgokat nem adják ingyen, és különben sem vettünk zsákbamacskát egymással. A lényeg, ha az ember száz százalékig biztos benne: megéri az erőfeszítés. (egyszer lehet, hogy írok az együttélésről is)

Ez az egyik Budapestem. A másikban élvezem a személytelenséget, a lehetőségeket, azt, hogy nem csak, hogy játsszák a filmet, amit meg akarok nézni, hanem az otthonunktól számított tíz kilométeres körzetben minimnum öt helyen meg is nézhetem gyakorlatilag bármikor,és imádom, hogy ott van tőlünk egy köpésre a Pata Negra, ahol isteni tapas-t lehet enni, meg, hogy lehet futni a Margit-szigeten, hogy a fittness klub pont szemben van a házunkkal,és csak átszaladok kábé tizenöt másodperc alatt (tényleg!), hogy bármikor lehet kaját rendelni, hogy kedden is telt ház van a bárban, hogy közel van hozzánk a Duna-part,hogy egy csomó pékség, étterem, kávézó van a szomszédban, hogy el lehet bújni, meg ki is lehet tűnni,hogy szuper sétálni a körúton, bámulni az esti fényeket, hogy sok új embert ismerek meg, és egyáltalán: kiváló hátteret biztosít az újrakezdésemhez.
És nekem most erre van szükségem.
És persze Budapestben az is a szuper, hogy közel van Veszprémhez. És amikor csak akarom, ide érek egy óra 15 perc alatt. Ha jó értelemben vett unalomra, "ismerősségre", a kedvenc spinning órámra, csajos traccspartikra, meg a régi életem jó dolgaira vágyom.

Mára

2011-03-15T11:48:00.000+01:00

(Eszembe jutott ez a kép, New Yorkban készítettem a Library Wayen. Thomas Jeffersontól, ma, 2011-ben, a szabad sajtó napján...)

Anna...

2011-03-10T23:48:00.001+01:00

...and the Barbies koncertezik holnap Veszprémben, naná, hogy az Expresszóban. Végre, végre, meghallgatom őket élőben, ugyanis ez még eddig nem bírt összejönni. Pedig bírom őket, s emlékszem arra a pillanatra is, amikor baromi kezdőként (mármint ők voltak baromi kezdők) kicsit kétkedve fogadtam őket ilyen névvel, hogy "Anna és a Barbik", aztán odaadták az első lemezüket ajándékba, és kábé rongyosra hallgattam.
És nekem bejön a második is, a Gyáva forradalmár.
Egyébként pedig élő showjaikról még az is áradozik általában, aki nem is annyira bírja a zenéjüket.
Szóval: péntek este ott a helyünk a koncerten :-))

P.S.: Most már egy ideje itt a székhelyem Budapesten, és még nem is írtam róla, milyen is ez, úgyhogy a következő post ez lesz :-) (asszem)

A Fekete hattyú

2011-02-25T00:10:00.001+01:00

Én nem gondoltam volna, hogy Natalie Portman ilyen jó színésznő. A Fekete hattyú című többszörös Oscar-jelölt Darren Aronofsky film Nináját nem véletlenül jelölték a szobrocskára. Natalie -Nina egy balettáncos. A lány tehetséges, szorgalmas, tökéletes. Éppen ez a baj vele. Túlságosan akar, túlságosan küzd és legfőképpen túlságosan meg akar felelni saját táncos álmait megvalósítani nem tudó édesanyjának, aki a lány minden pillanatát, talán még a gondolatait is uralja.Az a klasszikus terrorista. Nina nagyon vágyik a Hattyúk tava főszerepére, ám ehhez először át kell lépnie saját korlátait. A tökéletes, kecses, ártatlan fehér hattyú mellett ugyanis elő kell magából hoznia az érzéki, szexi, csábító,zűrös, s legfőképpen szenvedélyes fekete hattyút is. Mégis hogyan? Kivel, mivel lehet áttörni a saját korlátainkat, főleg, ha önmagunknat a legnagyobb ellensége vagyunk? Kell egy provokatív rendező (Vincent Cassel), egy kis skizofrénia, a "zűrös" önmagunkat megtestesítő Lili (Mila Kunis), egy kis drog, pia, önkielégítés meg leszbi szex (bár a filmről sokáig csak ez miatt a jelenet miatt beszéltek, baromira nem ez a lényeg benne), és már kész is van egy tutijó pszichodráma. Szerencsére minden fűszert épp a kellő arányban használt a rendező, úgyhogy semmiből nincs túladagolás. Natalie-nak pedig jöhet az az Oscar :-)

A király beszéde

2011-02-15T00:00:00.002+01:00

Tulajdonképpen semmi az egész, aztán meg mégis. Nem véletlen az a 12 Oscar-jelölés.A történet csak annyi, hogy V. György halálával a nagyobbik fiára száll a királyi cím. David azonban csak rövid ideig ücsöröghet a trónon, ugyanis sokkal jobban izgatja egy kétszeresen elvált amerikai nő, mint Anglia. Testvére, Albert (Colin Firth) első blikkre is minden szempontból sokkal alkalmasabb az uralkodásra, és David át is adja neki ezt a lehetőséget. Albert azonban mástól sem retteg jobban, mint a "királykodástól": a frusztrált pasas ugyanis dadog, képtelen nyilvános megszólalásra. Felesége (Helena Bohnam Carter) rátalál a kifuserált másodrangú ausztrál színészre (Geoffrey Rush), aki bőven nem csak beszélni tanítja a leendő királyt. Mert mi, vagyis ki áll a dadogás mögött? "Mechanikai" hiba? Gyengeség? Félelem? Görcs? Mindegy, lényeg a lényeg, bár a király hatalma abszolút névleges, a "nép" szónokot akar. Pláne, mert kicsivel arrébb Európában egy Hitler nevű vezér zseniális beszédeivel fanatizálja az embereket. Albert,vagyis VI.y sem lehet rest: szólni kell.Királynak nem, egy dadogó királynak azonban embert próbáló feladat.

A Király beszéde megtörtént eseményen alapuló, végre igazán egyedi történet, nem csupán egy "angol királyos" vagy kosztümös film. Sokkal több annál, igazi dráma mély emberi érzelmekkel, valóságos problémákkal, amelyeket három zseniális színészi játék tesz azzá, ami.
Szerintem meg kell nézni, Colin Firth pedig joggal esélyes Oscarra, csakúgy, mint Geoffrey Rush.

Dobozol

2011-02-09T23:45:00.001+01:00

Bedobozolni az eddigi életet. Jópár évet szortírozni, kidobni felesleges dolgokat, kinyúlt pulcsikat, megfakult és kukába való emlékeket meg divatja múlt pólókat, csoportosítani könyveket, megtartani azt a bizonyos repülőjegyet és múzeumi belépőt, akkor is, ha csak egy darabka cetli, és pont most lenne itt az ideje kidobni, de nem, mert ugyanúgy, amilyen magabiztossággal hajítok kukába egyes dolgokat, ugyanakkora magabiztossággal tartok meg felesleges papírcetlit, meg azt a zöld pulcsit és piros csizmát is, amelyek egykor az életemet mentették meg, és életmentő dolgoknak hálás az ember, és képes lesz az új lakásba is magával cipelni azokat,
és közben emlékezünk is, barátnővel pusztítjuk ki a hűtőből a megmaradt salátát-sajtot-kolbászt, és Odettet hallgatunk nyakra-főre, és nem, a fotókat a falról semmi esetre sem hagyom itt az albérlőnek, aki sz e k r é n y s o r t (!) tesz az én szuper kanapém helyére az én lakásomba, de hát így jár az ember, amikor bérbe adja a kérót, felnőtt léte menedékét, otthonát, ahol annyi, de annyi estét töltött egyedül, meg barátokkal, meg Vele, és ahol az utolsó kiskanál is saját maga.
Hát nem könnyű.
Aztán meg mégis,mert ott van a holnap, benne az "enyém" helyett a "miénk"-kel. És ez igazán, de igazán szuper.

Kávé

2011-02-07T20:53:00.001+01:00

"A kávét nem szabad olyan folyadéknak tekinteni, amellyel az ember leöblíti az ebédet vagy a vacsorát. A kávé elsősorban érzelmi ügy. Az ember két kezébe fogja a csészét, és érzi a melegét. A csészéből gőzölögve gomolyog a pára, szürkesége elüt az erdő vagy a puszta, vagy a sötétedő égbolt hátterétől. Aztán az ember a csésze fölé hajol, és beleszagol. Majd kedve támad inni belőle. De csak keveset. Csak hörpinteni egyet, gyönyörűséggel körülnézni a csendben, és újra átérezni az élet egyik ártatlan örömét."
(Jan Smíd: Életem ártatlan örömei)

Hároméves cukiság

2011-02-04T00:56:00.003+01:00

Első nap

2011-02-01T20:34:00.007+01:00

Ez volt az első nap, amikor nem dolgoztam. mit ne mondjak, jól ment :-))
Igazából csomó elfoglaltságom van, volt, lett volna, úgyhogy unatkozásról szó nincs.
Egyébként tegnap volt az utsó munkanapom (jééé, ki gondolta volna az első mondat ismeretében, mi? :-))) ), jól sikerült. Persze, furcsa volt,mégiscsak majdnem tíz év, csomó szuper emlék, dolog, ami ott történet velem. Igaz, ezeket senki nem veszi el tőlem.... de ezt most nem ragozom, csak még egy dolog: igazán jó érzés volt, hogy mindazok, akik tudtak, tudnak a döntésemről, totál pozitívan állnak hozzá,illetve hozzám, és bátorítanak, meg mondják: értem aztán cseppet sem aggódnak, mert ismernek. És ez a hozzáállás tényleg tökre jól esik. Amúgy vicces és jófej ajándékokat kaptam a kollégáktól, az is nagyon jó volt. Úgyhogy köszi :-))

Amúgy igazából egy kis önreklám miatt jelentkeztem be: Jobless néven indítottam ma új blogot. Pusztán a dokumentáció céljából, hogy elmeséljem, mit csinálok, amíg mindenki más dolgozik :-)))

Ajándék (Stevetől)

2011-01-30T22:27:00.002+01:00

Szuperság (avagy milyen egy dominikánus könyvesbolt)

2011-01-26T23:37:00.006+01:00

Csúcsok ezek a hollandok: elképesztő könyvesboltot alakítottak ki egy használaton kívüli,750 négyzetméteres egykori gótikus templomban Maastrichtban. Az évek óta üresen, használaton kívül álló épületet eredeti fényében restaurálták, a holland tervező brigád, a Merkx + Girod pedig olyan szuperul alakította ki a belsejét, hogy elnyerte érte a 2007-es Lensvelt belsőépítészeti díjat.
Szerintem jó ötlet. A Boekhandel Selexyz Dominicanen olyan dolog, amit meg kell nézni, az ötletet pedig bátraknak el kell lopni!!

P.S.: Jah, és kávézó is van benne :-)

A kocka el van vetve

2011-01-24T23:38:00.003+01:00

Ma felmondtam.
Hosszú ideje halogatott, átgondolt, ide-oda elemzett, lélekben megrágott döntés volt, teljesen időszerű.
Nem könnyű az embernek változtatni valamin, aminek az alapja az, hogy szereti csinálni, és mindig is ezt akarta. Vagyis nem ezt, hanem azt, amilyen volt tíz-kilenc-nyolc-hát-hat-öt-négy-három éve...

Amikor még motivált, előrevitt, élvezetet, örömöt adott, amikor fejlődtem szakmailag, emberileg, mindenhogyan.Ráadásul még pénzt is lehetett keresni vele.

De aztán ez elmúlt. Csak azt kezdtem észrevenni, hogy a nem jól működő strurktúra felőröl, hogy állandóan anyázok, kiakadok, csak toporgok egy helyben, pontosabban inkább kapálózok, hogy ne szippantson be valami qva mocsár. Utáltam ezt az önmagam, mert tudtam, hogy ez nem az igazi énem. Hogy már rég nem elég a szerelem, ha az csak kizsigerel, nem épít, nem fejlődök tőle, nem tanulok belőle, s csak a rossz oldalamat hozta ki...

Nem volt könnyű döntés. Nem volt rövid idő sem, amíg kitaláltam, hogy igenis mindig létezik B-terv. Hogy lehet bőven-bőven kifogásokat százait felsokakoztatni, miért nem lehet elmenni innen (mi lesz velem, de hát ezt imádom, miből fogok megélni satöbbi, satöbbi. Tudom, hónapokig ezt csináltam én is). De ahogy BB mondta nekem mindig: tudom, hogy száz érv van ellene, de csak egyetlen kell mellette. És igaza van. Bátorság kell, különben soha nem tudjuk meg, ki lehet még belőlünk. Dönteni kell szabad akaratunkból, amíg lehet, amíg nem mások döntenek helyettünk. S tisztában lenni azzal, hogy a tudásunkat, tapasztalatunkat, kapcsolatainkat nem veszítjük el azzal, ha más helyre megyünk dolgozni. Azt bőven tudjuk kamatoztatni, csak el kell hinni.

Mindezek ellenére biztos lesznek nehezebb pillanatok. Hisz ez (volt) az első igazi munkahelyem, mi több, az álmom. Hiányozni fog egy csomó minden, a kollégák, a rohanás, a pörgés,a minden napi betevő kávé a Tomival, aki kilenc és fél éve az asztalszomszédom, de még egy csomó minden és mindenki...

VISZONT csomó új és izgalmas kihívás, feladat, élmény áll előttem, ami nagy izgalommal tölt el.

Most kezdődik életem hátralévő része, és az jó lesz. És különben is, bátraké a szerencse :-)

Tökjóóóó

2011-01-22T00:54:00.003+01:00

playoff

2011-01-17T01:52:00.003+01:00

qva szar játékkal képes volt kikapni a csapatunk (New England Patriots) a New York Jets ellen a rájátszásban. Elképesztő. Pont egy hónappal ezelőtt 45-3-ra verték ki őket. Brady pedig tök béna volt.
Ilyen a sport.
Jövő héten obb híján a Jetsnek szurkolok. Aztán irány a Superbowl.

Szerintem

2011-01-10T20:23:00.004+01:00

elmegy az ember szombat délután a szokásos újévi fogadásra az egyetemen, no, nem jókedvből, hanem munkából. Örül, hogy politikusok helyett hírös agykutató mondja a beszédet, és közben persze bőszen jegyzetel, mert tudósításokat kell szállítania a napilapba. Jegyzetel bőszen, hallgatja az agykutatót, beszéd közben néz furán, mert az ő szájízének talán túl sarkos, túl pesszimista, megüti a fülét a "nyálkás penész" szó is, amelynek később aztán jelentősége lesz a történetben...
Szóval, volt némi igazság a beszédben, de ennek ellenére szimpátiát nem vívott ki, sőt...., de ez most mindegy is, a lényeg az, hogy a tudósítás írása közben gyanútlanul beírja az ember a google-be a "nyálkás penész" szót, hadd tudja már meg, mihez is lett hasonlítva a mi társadalmunk. A biológiai definíció helyett azonnal kiugrik egy írás , ugyanezen agykutató kis híján szó szerint ugyanezen beszéde, amelyet 2010. április 8-án az akadémia dísztermében egyszer már elmondott. (csak azért nem tök ugyanaz a beszéd, mert akkor épp húsvét után voltunk néhány nappal, és meg volt említve benne az az ünnep is) És hát ez finoman szólva is oltárian ciki. Nem nekem, hanem a híres agykutatónak, aki méltán híres és okos, és nem hiszem el, hogy nem tudott volna legalább részben valami új szöveget elmondani Veszprém megye társadalmi-, szellemi, kulturális élete képviselőinek.
Ha ez egy politikus lett volna, kábé nem is csodálkozom, belőlük sokmindent kinéz a sokat látott és szívott átlagpolgár, de kedves dr. Freund Tamás, Ön most csalódást okozott nekem... (azt pedig nem tudom, hogy azok az emberek mit gondolnak a történetről, akiket mindössze ennyire méltatott a tudós, hogy egy "levetett göncöt" dobott ide nekik)

Hajnali láz

2011-01-08T18:07:00.002+01:00

"Meghalni most, amikor az élet elkezdődhet végre?” –teszi fel a kérdést Gárdos Péter filmrendező első regénye, a Hajnali láz. Az 1948-ban született ismert filmrendező szülei szerelembe esésének történetét meséli el, akik a koncentrációs táborok borzalmait túlélve Svédországban ismerkednek meg. Mindezek ellenére a Hajnali láz abszolút az élet regénye.

Svédország, 1945. Miklós 25 éves 47 kiló és halálos tüdőbeteg. Láza soha nem múlik, és „az orvostudomány mai állása azt mondja: Ön menthetetlen Lesznek jobb periódusok is. Rosszabbak is.” – szól a nyers igagazság. De Miklóst ez nem érdekli. Mert „apámat ez idő tájt sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatták, mint az élete. … Apám sebesen írt”. Mégpedig levelet. „Kedves Nóra, kedves Lili, kedves Erzsébet, kedves Ágnes, kedves Giza”- összesen 117 név, mindannyian a szülőváros, Debrecen környéki hölgyek, akiket szintén Svédországban ápolnak. Mert Miklóst nem érdekli a diagnózis: ő feleséget keres. Hiába az orvosok figyelmeztető, óvó tekintete a halálra ítéltnek, „apám azt fontolgatta, érdemes-e beavatni egy ilyen sokat tapasztalt tudóst az optimista világképbe”.
Úgyhogy Miklós rendíthetetlenül levelez reggeltől estig, mígnem rátalál az igazira. A tizenkilenc éves Lili éppen hogy túlélte a koncentrációs tábort, de a kezdeti ellenállása után látatlanban is beleszeret a debreceni újságíróba. Miklós eltökélt, gyógyulni akar, találkozni Lilivel, vele lenni. Ezért minden követ megmozgat, kórházból kikéri magát, barátjával útnak ered, hogy lássa az imádott lányt, s elkezdődjön szerelmük 52 éves története. Mindeközben az olvasó megismerkedhet a svéd kórházak, a menekülteket ápoló barakkok világával, ahol hamis és igazi barátságok köttetnek, s megismerkedhet a két főszereplő múltjával, a koncentrációs táborokban eltöltött idejükről is- utóbbi a 314 oldalas regényből mindössze néhány oldal.
A mű egy embertelen időszakból fakadó szerelem története, mégsem holokauszt regény, az ott átélt borzalmakról ír, de csak jelzés szintjén. Mert a lényeg nem ez. Elképesztő az élni akarás, az elszántság a fiatalemberben, Gárdos Miklósban, aki egy pillanatra nem adja fel az életbe, illetve az azt jelentő szerelembe vetett hitét. Nincs számonkérés, nincs sajnálkozás, nincs pátosz sem.
A filmrendező, Gárdos Péter a levelekre egyébként teljesen véletlenül, édesapja halála után bukkant rá a könyvespolc mélyén – 50 évnyi „hallgatás” után. S bár szülei megismerkedésének történetét pontosan ismerte, a mélység az író-rendező számára ismeretlen volt, szülei ugyanis soha nem vették elő, soha nem beszéltek róla, soha nem idézték meg a mondatokat. „Elsősorban ezt kellett megértenem. Ezt a megszüntetve megőrzést. Ezt az elegáns dobozba zárt múltat, amelyet tilos volt felbontani”. Szerintem letehetetlen könyv.

Beta uzemmod

2011-01-07T16:26:00.002+01:00

Semmi kulonos, csak kiprobalom az uj e-padomat a karolinaban kavezgatva. Es meg nem talaljuka magyar billentyuzetet. :-)
Es isteni finom a gesztenyes-mascarpones torta:-)

Csajos

2011-01-06T22:42:00.004+01:00

az jó, hogy hetente egyszer legalább összefutunk valamelyikőnknél, és eszünk össze-vissza mindent, meg dumálunk amerikai fociról, ruhákról, jógáról, könyvekről, barátokról, pasikról, csajokról, gumicsizmáról, fogfehérítésről, fülgyertyáról, meg minden más "hasznos" dologról, de persze úgysem csak ez számít, hanem az együttlét, és ez tökjó így a csajokkal...

2010

2010-12-31T18:22:00.002+01:00

Utolsó nap, legalábbis 2010-ben, és kibontottam végre a tavaly ugyanilyenkor magamnak írt borítékot is. Amelyben leírtam, hogy hol szeretnék állni az életben most.
Érdekes volt olvasni, bár meglepve nem voltam, hisz mégiscsak én írtam magamnak azt a levelet, és ha nem is pontosan, de nagy vonalakban mégiscsak emlékeztem, mit szeretnék, illetve mit szerettem volna egy évvel korábban.
Nos, a fontosabb dolgokban megvalósult, amit akartam, és ez szuper, másik fontos, ám inkább materiális dologban nem, úgyhogy ezen még melóznom kell. Végülis, kell valami feladat jövőre is.

Amúgy ez egy jó kis év volt. Bizonyos szempont(ok)ból piszkosul nehéz év, de azért jó. Mert ezek a nehézségek a velejárói annak, hogy az ember élete a helyes irányba menjen. Megbánni nem szoktam semmit, hiszen a lényeg szerintem az, hogy a kevésbé jól sikerült dolgokban is találjuk meg azt, amiből tanulhatunk. Utólag siránkozni már megtörtént dolgokon semmi értelme sincs.
Szóval, egy lelkileg megterhelő és egyben felemelő év után tudom, hogy egy igazán jó év következik, benne sok-sok fontos változással, kihívással.
És biztos az is, hogy lesznek benne nehézségek, de nem baj, mert a jó dolgokat nem adják ingyen, és az élet nem habostorta, meg még tudnék felsorakoztatni ilyen frankó bölcsességeket, de inkább megkímélek tőle mindenkit :-))

Lényeg, hogy pontosan azzal az emberrel vagyok, akivel lennem kell és akivel lenni akarok, innentől kezdve pedig nagy gond nem lehet :-))

karácsony II.

2010-12-27T21:59:00.001+01:00

ez a karácsony szuper volt. olyan igazi. soha rosszabbat.

Karácsony

2010-12-24T16:44:00.001+01:00

Szájkosár (avagy sajtószemle- amíg még lehet)

2010-12-22T16:07:00.003+01:00

"Aki ezentúl illetlenül, mondhatnánk bírálóan számol be a kétharmados (többséggel bíró) Fidesz politikájáról, azt pénzbírság vagy annál is rosszabb dolog fenyegeti. Az Európai Parlamentben joggal fogalmazódnak meg kételyek arról, vajon egy ilyen módon kormányzott országnak helye van-e egyáltalán az EU-ban, nemhogy a következő hat hónapban ő diktáljon ott."
(Frankfurter Rundschau)

"Orbán januárban át akarja venni az EU soros elnökségét - és a 2010-es esztendőt durva valótlansággal fejezte be. Európában sehol másutt nem ennyire sajtóellenesek a törvények, mint Magyarországon... Orbán úr Magyarországa többé nem szabad ország a média számára"
(Handelsblatt)

"Az európai elnökség félévének előestéjén igen a szájkosár törvényre. Az újságok Magyarországon a kormány alá vetve. Tiltakozás Budapesten, zavarban az EU"
(Corriere della Sera)

"Rendszerünk alapja a közvélemény, legfontosabb feladatunk ennek a jognak a megőrzése. Ha rajtam múlna a döntés, hogy jobb-e egy kormány informatív sajtó nélkül, mint sajtó kormány nélkül, nem haboznék a második mellett szavazni".
(Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik szerzője)

"Orbán Viktor a szabadságért küzdő demokratikus ellenzék aktivistája volt. Ma kormányfőként elnyomja ezt a szabadságot egy olyan törvénnyel, amely szájkosarat tesz a független sajtóra. "
(Gazeta Wyborcza)

"Angela Merkel német kancellár szerdán óvta Magyarországot attól, hogy a sajtóval kapcsolatban megsértse a jogállamiság elveit. Német EP-képviselők szerint meg kéne vizsgálni, hogy Magyarország érdemes-e az EU soros elnökségére."
(MTI)

"Az Európai Bizottság szóvivője szerint vizsgálják, hogy a magyar médiatörvény összhangban van-e az uniós joggal. "
(MTI)

Hát, itt tartunk...

33

2010-12-05T23:31:00.002+01:00

szülinap, megint,
szuper, bensőséges, meghitt, odafigyelős, szeretgetős,
olyan "nagyon-nagyon-nagyon"....
és az a "csak, hogy tudd: számolva van veled."
nekemnagyonjó.

A méltányos ítélkezésről

2010-11-30T23:33:00.000+01:00

Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogyan méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el te is a magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, mint amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlenül követelődzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, hogy erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Te is ember vagy; s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.
(Márai Sándor)

Mindennek a teteje!!

2010-11-28T19:55:00.007+01:00

Előre szólok: ez most nem az a bejegyzés, amikor udvariaskodás van, meg szavak megválogatása. Az idegösszeomlás határán ugyanis nem törődik az ember ilyenekkel.

Az egész qva megyei vagy regionális vagy mittudoménmilyen közútkezelő társaság menjen a jó büdös francba, de MOST AZONNNAL!
Ezeknek megint nem tűnt fel, hogy kib...tt tél van?!!!!
Szóval: szupernapok után az ember gyereke jön haza Budapestről, ott még inkább csak eseget a havas eső, az autópályán azonban már a hó, ellenben miután azt sózták, gyakorlatilag tiszta úton érkeztem el Fehérvárig. Ott sem volt semmi probléma az elkerülőn, még a csóri négysávoson sem, ám abban a szent pillanatban, amint Veszprém megyébe értem, mintha elvágták volna az egészet. Hogy egy szemléletes példával éljek: mintha Fejér megyében 40 fokos nyári kánikulából Inotánál egyik pillanatról a másikra alpesi tél lett volna. Legalábbis ami a közlekedési viszonyokat illeti.
Várpalotától Veszprémig 50 perc alatt sikerült eljutnom, és biztos, hogy az összes angyalok és szentek velem voltak, mert percenként akart a kocsim kicsúszni, Hajmáskérnél nem fogadtam volna egy lyukas garasban sem, hogy sikerül feljönnöm az emelkedőn (ugyanez Litérnél és Veszprém előtt is) és fogalmam sincs, honnan tudtam ennyire koncentráltan működni, vezetni, ellenkormányozni, hogy épségben megússzam a túrát.

És mélységesen, totálisan, teljes mértékben ki vagyok akadva,hogy ebben a kurva országban, a kurva megye főútvonalán egyetlen hókotró, sószóró még csak mutatóban sem közlekedett, az útállapotot látva szerintem nemcsak ma, hanem az elmúlt napokban sem. Persze, cseppet sem csodálkoztam, hogy a 8-as mentén úton-útfélen autók ácsingóztak a hegyoldalban.
Simán fel kellene jelenteni ezt a bagázst közúti veszélyeztetésért.És holnap, amikor ügyeletes leszek, és a közútkezelőnél azt merik mondani, hogy "de hát az összes járművünk kint volt az utakon", akkor... akkor... én nem állok jót magamért!!!

P.S.: Tettem nektek egy hókotrós képet. Legalább "papíron" lássatok ilyet, ha már az úton nem találkozni velük...

Mára

2010-11-16T23:41:00.000+01:00

„Összpontosìts inkább a vágyadra, mint a kétségedre, és az álom dolgozni kezd. Meg fogsz lepődni, mennyire egyszerűen működik. A kétségeid soha sem olyan erősek mint a vágyaid, feltéve, hogy nem teszed őket azzá.”

(Marcia Wieder)

Odett. Avagy zene az emeleten

2010-10-26T21:25:00.002+02:00

az úgy volt, hogy az egész napi elhavazás után és még rengeteg esti munka előtt baromira nem volt kedvem még este nyolckor melózni menni az egyetemi központi koleszba. ezen oknál fogva fel is hívtam GéGé fotós kollégát, hogy akkor tegyek egy gyenge próbálkozást arra vonatkozóan, hogy felejtsük el ezt az esti szívást.
de
már késő volt, mert szorgos kolléga már ott tanyázott az egyetemen, így kénytelen voltam magam odaráncigálni.
És milyen jól tettem. Mert qva jó kis program volt. Az eredeti koncepció is szimpatikus a szponzor Red Bull részéről. Zene az emeleten, azaz minden emeleten más-más koncertet lehetett meghallgatni (volt annyi eszük, hogy egymás után voltak a fellépők, nem egy időpontban)a koleszos népségnek. Én az Odett nevű csajt hallgattam (mint kiderült, ismerős már az mr2-ről), nagyon tetszett: helyes, apróka csaj, elképesztő hang, baromi jó szövegek, szóval igazán élvezetes kis esti program volt.
Leszámítva a döbbenetet, hogy az ifjúság, amelyik mégiscsak az értelmiségi rétegnek hivatott lenni, szóval az egyetemisták... hát, hihetetlenül ostoba, primitív és közönséges népség bír lenni.
És azt sem értem,hogy egy ilyen házhoz jövős (mi több, emeletre, basszus, ki sem kellett lépni az épületből), ingyenes szuper bulira mi a fenéért csak harmincan kíváncsiak?! (megszámoltam)

P.S.: eredeti terveim szerint arról akartam írni,hogy az alkotmánybíróság megtorpedózta a a 2 millió forint feletti végkielégítések 98 százalékos különadóját. Persze, a fiúk eszén nem lehet túljárni, mert majd jól módosítják az alkotmányt, hogy majd úgy legyen minden, ahogyan azt ők akarják. Egy kicsit azért nem ártana elegánsabbnak lenni, azt hiszem.
É éljen a demokrácia! :-) (a véleményem természetesen hosszabb, de inkább hallgassátok meg ezt a jó kis dalt)

Rémálom a .... (tetszés szerint behelyettesíhető) utcában

2010-10-11T22:11:00.003+02:00

Nem hittem a szememnek, amikor pénteken ISMÉT arra kanyarodtam be az Almádi útra, hogy MEGINT fel van túrva egy három méteres szakasz, ami miatt persze folyamatosan áll a forgalom. Ebben a qva utcában lassan egy éve nem lehet normálisan közlekedni, és szerintem csakis és kizárólag a Jóisten a megmondhatója annak, mi folyik ebben a városban csatornaépítés címszóval. Bár, ha már a Jóistennél tartunk, akkor szerintem már ő is réges rég elvesztette a fonalat, hogy ki, mikor, miért bont fel egy két négyzetméteres aszfaltcsíkot a logikát tökéletesen nélkülözve. Kiás, betöm, eső kimos,aztán megint kiás, betöm, betoldoz-foldoz, és ez így megy már hosszú-hosszú hónapok óta. VÉRLÁZÍTÓ!!!!

No, de még ez hagyján, mert az Almádi útnak nincs egyetlen olyan métere, amelyik ne lenne/lett volna/ éppen van feltúrva, itt nem is reménykedem én már semmiben. DE: mit látok ma?! Az eddig egyetlen normálisan, használható módon teljes egészében leaszfaltozott (kb egy hónapja használható) Egyetem utca HÁROM, azaz 3 helyen van kivájva már megint! Ezúton kérek mindenkit, aki ezt érti, írja már meg kommentben. Köszi.

És asszem nem ártana már lassan itt is letartóztatni valakit.
(P.S.:nah,az aztán meg megint egy érdekes téma, majd írok arról is...)

Anno

2010-10-07T16:49:00.003+02:00

hajszál pontosan egy évvel ezelőtt megejtettem az évi utolsó strandolásomat a Balatonban. No nem azért, mert a maradék eszem is elment, hanem mert a tó fürdőzésre teljesen alkalmas volt. Csobbantunk is páran, néhány ráérő, bevállalós nyugdíjas, meg én. :-)
Az idén meg... ?! :-(

Van

2010-10-05T22:38:00.002+02:00

...amikor/akinek egyszerűbb másra kenni a dolgokat. Mást hibáztatni, ujjal mutogatni, kibúvókat keresni, "igazunkat" magunknak jól bemagyarázni, ellenvéleménnyel bírókkal hevesen vitába szállni,
mintsem
beismerni gyengeségünket, szembesülni önmagunkkal, bevállalni a hibáinkat, tisztázni a dolgainkat,
s legfőképpen főszerepben lenni a saját életünkben.

Az jó,

2010-10-01T01:02:00.004+02:00

- ...amikor nem csak álmokat szövögetünk, hanem konkrét terveket is
- ...amikor narancssárga virágokat veszünk a vázába a vacsorához
- ...amikor valami hülye filmet bambulunk együtt
- ...amikor beleolvasunk egymás újságjába
- ...amikor csak úgy ücsörgünk a töküres lakásban, és...
- ...amikor csak úgy, egyáltalán... vagyunk...és ez így nekünk jó
- ...és még csak jobb lesz...
- ...és egyáltalán:tökéletesen biztosnak lenni valamiben, az a legeslegjobb.

Bécsi kávé (avagy ezahét...)

2010-09-12T22:19:00.004+02:00

Mondhatnám azt is: stílusosan (igazából viszont inkább éreztem magam lúzernek) kezdtem az egész évben hőn várt (talán még soha ennyire nem...)szabadságomat: mindjárt az első napon, hétfőn belázasodtam.Aztán tropára ment a gyomrom is, egész héten fájt, az első igazán értékelhető kaját szombaton fogyasztottam a Chiantiban, BB-vel a szokásos szombati ebédünk helyszínén. (Isteni zellerkrémleves petrezselyemhabbal, no meg a kedvenc saláta. aztán a legfinibb kávé Füreden, hja kérem, élni tudni kell...Amúgy egyszer, nem is sokára, írok majd az étterem molekuláris konyhájáról, elképesztő!)

A döglődés csak azért volt elviselhető, mert az ocsmány sötét, esős napokon úgysem lehetett volna mást csinálni, mint filmeket nézni meg olvasni, úgyhogy ezt tettem én is.
Plusz, tökéletesen időzítve az egyetlen értékelhető napon elmentünk kávét inni Bécsbe, és az nagyon jó volt. (mint mindig, amikor az ember pont a megfelelő emberrel csinálja a dolgokat :-) ) Szóval sétáltunk, meg ettünk eredeti Sachertorte-t a Hotel Sacherben és közben operát hallgattunk.
És tulajdonképpen ezt akartam nektek elmesélni.
Hogy Bécsben valahogy minden olyan élhető, olyan tiszta, olyan európai, kellőképpen arisztokratikus, de valahogy mégis minden a városlakókért van. Még az opera is. Mert hogy kitalálták, hogy azok is hadd nézzék- hallgassák az előadást, akinek épp nincs pénze jegyre, vagy éppen adott előadásra nincs jegye, vagy nem is szereti az operát, csak úgy egyszer-egyszer belehallgatna, vagy éppenséggel csak éppen arra jár és megáll egy pillanatra. És akkor leülhet az előre kikészített székekre, szőnyegekre, a fenekére vagy bármire, és a hatalmas kivetítőn keresztül nézheti, hallgathatja az az esti előadást. Éppen Puccini volt meg a Bohémélet. Opera- emberközelben. Imádtam.

X faktor kontra Megasztár

2010-08-30T16:39:00.004+02:00

Mondhatni, a showbiznisz világa gigászi ütközetének lehettünk tanúi mi, mind a 2 millió 798 ezren (de tényleg: az X-Faktor 1 millió 770 ezer embert érdekelt a Nielsen statisztikai adatai alapján, míg a Megasztárra mindössze 1 millió 28 ezer néző kapcsolt.) akik szombat este a kanapéba süppedve kapcsolgattunk a két tehetségkutató között. Nos, én aztán nem mennék bele a két kereskedelmi televízió közötti harcba,miután nem igazán nézek tévét, és valószínűleg azon kevesek közé tartozom a bolygón, akik nagy örömmel cipelték vissza az egy hónapos ingyen próba után a digitális boxot az upc-nek, mert bőven elég negyven csatorna között nem találni semmi értelmeset, mint 140 között szörfözve idegbajt kapni. No, de ez most mindegy is, mert Megasztár van, meg X- Faktor, majdhogynem kötelező lesz nézni. Valamelyiket. Hogy melyiket, még nem tudni, de már előre látom a bulvárlapok szalagcímét: "Az ország két részre szakad".

BB meg én valószínűleg a többséghez tartoztunk azzal, hogy kapcsolgattunk ide-oda, és hál Istennek két részre sem szakadtunk, mert hamar állást foglaltunk. Miután mindkét műsorban az ordenáré tehetségteleneket illetve a nagyon is tehetségeseket mutogatták, ezért az izgalmat vagy a szimpátiát nagyrészt a zsűri dönti el. No és itt már nem volt kérdés: a számomra meglepően unott és a most nem is igazán vicces Geszti, a (sajnos most nem eléggé) tapló Nagyferó, a szerepét qvára nem találó, semmi hasznosat mondani nem tudó Keresztes Ildikó és a producer gyerek Malek Miklós (na jó, abban megegyeztünk, hogy legalább igazán helyes fiú) köszönőviszonyba nem léphet a jól bevált Presser-Eszenyi-Fridi-Mester négyeshez képest. Ők legalább viccesek, Enikő imádnivaló, éppen kellő mértékben b'sztatják egymást meg a szerencsétlenkedőket... szóval valahogy a másik csapat túl kiszámított, túl mesterkélt és béna zsűrijét nézve nem volt kérdés...
Persze, a hozzáértők szerint az igazi izgalom akkor lesz, amikor az X Faktorban már a zsűritag-mentorok egymással (is) versengenek... hát nem tudom, majd meglátjuk. ezen majd úgyis jól el lehet csámcsogni hónapokig.

no comment

2010-08-30T10:51:00.002+02:00

Plasztik szerelem (avagy Lars and the real girl)

2010-08-24T23:23:00.004+02:00

"Vendégem van."- kezdi a fiú. A félénk, fura, antiszociális Lars, akitől gyakorlatilag már az is nagy csoda, hogy egyáltalán beszél. Az, hogy a vendég egy lány, pedig minden képzeletet felülmúl. Legalábbis a szomszédban lakó testvér és annak (elképesztően édes) felesége így éli meg a fent elhangzott mondatot, a kert végi kisházban lakó Lars ugyanis gyakorlatilag bármiféle kommunikációra képtelen bárkivel. A helyzet éppen ezért meglepő, ám a szerető családtagok kitörő és őszinte lelkesedéssel fogadják a hírt. Vagyis a lányt. Biancát, "aki nem nagyon beszéli a nyelvünket", ja és még valami: kerekesszékben ül. Bianca egyébként misszionárius. Pontosabban csak volt. Apácáknál nevelkedett, de most tanulmányi szabin van, hogy megtapasztalja a világi életet.

Nem mellesleg: Bianca egy, az internetről rendelt guminő. (Nemcsak egy sima guminő, hanem egy olyan, akinek minden paraméterét ki lehetett választani)
Oké: elsőre tényleg durva, ha az ember tesója a szerelmeként egy gumibabát visz a családi vacsorára. Na, de mégis ki tilthatja meg azt, hogy a szerelem bármilyen alakot öltsön?!

És Bianca tényleg nem csak egy egyszerű guminő. Bianca megváltoztatja Lars, s a körülötte lévő közösség egész életét. Mert a helyi háziorvos-pszichológus tanácsára a testvér és felesége úgy döntenek, hogy Lars érdekében belemennek Lars játékába, a képzelt valódi világába. Csakúgy, mint az egész kisváros minden lakója. Így aztán Bianca helyet kap az iskolatanácsban, modellkedik a helyi butikban, Biancának programokat szerveznek, Biancával egyszerűen számolva van. És persze Biancát mindenki imádja.
A szerelem folydogál a maga szokásos medrében- idill, boldogság, néha kis veszekedés, mígnem színre nem lép egy "igazi" lány az irodából, s aztán felmerül a kérdés: mi lesz Biancával. És mi lesz Lars-szal. ..

Naná, hogy nem mondom el. Meg kell nézni. Kicsit őrült, de vicces, tanulságos, és mindenképpen roppantul szerethető független amerikai film. Mindösszesen 307 forint a teszkóban. BB talált rá. Egy kincs :-)

Tessék mondani, merre van Európa?

2010-08-18T18:48:00.004+02:00

...Jutott eszembe, amikor álltam ma sorban a stadion melletti kis postánál. A netbanknak köszönhetően ez egy ritka pillanat volt, de arra épp elegendő, hogy kábé egy jó fél évre megint elvegye a kedvem a postára járástól.

A szituáció: mini ügyféltér, benne kanyargott hét-nyolc ember, plusz két bébi. Büdös van, egyetlen ablak működik, még kettőnél ülnek ügyfélszolgálatos nők, csak nem tudtam, minek. Az emberek egymás nyakában lihegnek- utálom, ha valaki a nyakamban liheg, kivéve persze, ha azt én is akarom, de ez nyilván nem az a helyzet volt.
Egy öreg pasas (előttem legalább öttel) az ablakhoz lép, nyújtja a kártyáját.
-Harmincat kérek, ha van rajta annyi.
-De milyen harmincat?! Ezt így nem értem- morog a pénztáros, pedig nyilván egyértelmű volt, hogy a fickó nem harmincmilliót akar kivenni a kispostán sorbanállva.
-Harmincezret, ha van rajta annyi- mondja az ürge.
-Pin kódot üsse be!
-Üsse má' be legyen szíves, hogy KETTŐ-NULLA-HAT-HÉT mondja lassan, tagoltan a faszi, úgy, hogy lehetőleg még a mellette lévő Chianti étterem vendégei is jól hallják a pin-kódját.

Előttem és mögöttem a sorban mindenki kiakadva, fejcsóválva próbálja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, hogy hogy a fenébe engedhető meg a XXI. században, hogy nem lehet kulturáltan elintézni a pénzügyeket, mégis hogy képzeli a Magyar Posta, hogy ilyen szolgáltatást nyújt?!
Mert én nem, nem szeretném tudni:
- kinek, mi a pin-kódja
-van- e egyáltalán pin-kódja,
-mit ad fel
-mit vesz fel
-mennyit fizet
-illetve: fürdött- e előző este.

Normális országokban (sőőőőőt, csak, hogy a kivétel erősítse a szabályt, múltkor konstatáltam, hogy a belvárosi postán is végre valahára) szóval egyetlen sor áll, reptéri minikordonnal leválasztva, és az épp aktuálisan szabaduló ablaknál bármit azaz b á r m i t el lehet intézni.

Mozgááááááás!

2010-08-16T23:20:00.004+02:00

"Te, hogy ez a futás milyen zseniális dolog"- hívott fel Gaáljúlianna, én meg örültem, de nagyon, hogy a futást hirdető hittérítő munkám eddigi egyetlen gyümölcse elégedett :-)

A tegnapi - térdfájás ismételt előtérbe kerülése miatt kissé nyögvenyelős - futás után én ma végre megint spinningeltem (itt is van egy megtérítettem, Rita, a kozmetikus lánya bigott bicajos lett), és elképesztően jó volt.
Amikor érzi az ember, hogy méterről-méterre, izzadságcseppről-izzadságcseppre adja ki magából azt a sok mentális koszt meg szennyet, amit kénytelen magába szívni nap mint nap.

Aki nem csinál semmit, csak punnyad, azt továbbra sem értem, hogy a fenébe bírja túlélni az életet.

the art of doing nothing...

2010-08-09T23:51:00.003+02:00

egy ilyen energiazabáló hétfő után és előtt és közben jó tudni,
hogy
mi ketten
nagyon, de nagyon tudjuk - és tesszük is-, hogyan is kell igazából élni.
Édes semmittevés (nagyon is izgalmas és mozgalmas) - tökélyre fejlesztve.

És igen, most lehet nyugodtan irigykedni. Van itt hely bőven.

No comment

2010-08-03T20:35:00.000+02:00

szétröhögtük az agyunkat :-)

Ez jó

2010-07-29T01:02:00.001+02:00

Hidegfrontnak

2010-07-26T21:56:00.002+02:00

ennyire még nem örült tetőtéri lakó,
még akkor is,
ha
a pincelakásban szuper, all inclusive ellátásban részesül mindig...
és az nagyon jó.

Kimondva-kimondatlanul...

2010-07-13T23:59:00.002+02:00

az úgy van, hogy az ember jól érzi magát, és azt gondolja, hogy minden szuper, mert tényleg az is,
aztán egyszer csak kimondódnak fontos dolgok
és az egész lét valami teljesen más dimenzióba kerül
és még szokni kell persze, de attól még, éppen attól
nagyon de nagyon jó...

Levezetés

2010-07-13T23:52:00.003+02:00

Foci, mi más, tudom, már vége meg minden, de az idén egyetlen bejegyzést sem szenteltem a foci vébének, pedig néztem, mindent, szorgalmasan, fogadtam is, nyertem is, sőt a csapataim is jól muzsikáltak, még akkor is, ha a spanyolok mindkét esetben közbeszóltak, mert a messze legjobban játszó németeket kigolyózták, aztán meg a hollandjaim is elbuktak, igen, tényleg kicsit csúnyán, erőszakosan, de én akkor is a narancsoknak szurkoltam, vállalom és kész, a foci pedig jó, kell a játék, a meglepetés, a sport, az izzadság, a könnyek, a drámák, az eufória, és igen, most még hiányzik is...

Anno

2010-07-02T20:54:00.002+02:00

hajszálpontosan egy éve ilyenkor már beleharaptam egyet a Nagy Almába, aztán azóta is csak az van, hogy vissza akarok menni...
Vissza kell menni.
És majd fogok is.
De addig is: élek az emlékeimből.

És itt van egy dal is.

Heineken

2010-06-28T20:20:00.000+02:00

Ide nekem az oroszlánt is!

2010-06-24T19:52:00.004+02:00

Simulékony, no meg kellemes társalgó és jól néz ki. Ezek itt a legfőbb erényei az új köztársasági elnök jelöltnek, ha valaki még nem tudta volna.
Szuper.
Ha nekem valaki a legfőbb erényemnek azt tartaná, hogy simulékony vagyok, mentem pofán csapnám, az biztos.
És csalódtam Schmitt Pálban, de nagyon. Régebben, amikor még naiv tinédzser voltam, tökszimpi volt az ürge, mert olyan okos volt, humoros,sok nyelven beszél, nagykövet,olimpiai bajnok meg minden, most meg konkrétan marionett bábuvá lényegült át. Köztudottan rohadtul utálom a politikát, annak minden színét kivétel nélkül, de most fel vagyok háborodva az utóbbi napok történései miatt. Hogy még csak a látszatra sem adnak, mely szerint NEM pártpolitikust választanak meg államfőnek, akinek mégiscsak a törvényesség őre lenne az egyik fő szerepe. Sólyomra lehet persze sok mindent mondani, de az biztos: nem lehetett zsinórokon rángatni és hülyének nézni, a maga és mindenki nevében kikérte magának Gyurcsányt meg a hazudozását is, és még a napokban is frankón visszadobott két törvényt, amelyet ő nem talált az alkotmánnyal kompatibilisnek. Na, erre most aztán nem kell számítani, mert a Schmitt már megmondta, hogy ő aztán nem lesz a törvényalkotás gátja. Hogy mér'jó neki ez?! Hogy miért jó ez egy kormánypártnak, hogy semmi, de semmi kontrollt nem hagy magának?! (ha már önkontrollja úgysincs...)

AZTÁN még
itt van az új médiatörvény, amelyet a nemzetközi újságíró és egyéb szervezetek aggasztónak tekintenek a sajtószabadságra nézve, sőt, szerintük egyenesen a kommunista uralmat idézi.Hurrá. Azzal bezzeg kurvára nem foglalkoznak, hogy 208 forint a svájci frank.

Asszem itt most amolyan kiéhezett, "ide nekem az oroszlánt is" alapon folyik a politizálás, minden jóérzést, kompromisszumkészséget, a demokrácia látszatának fenntartását nélkülözve.

Csöbörből vödörbe...
Még mindig baromira messze állunk egy normális országtól...

Cukiság

2010-06-21T23:40:00.001+02:00

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
(Judit 7 éves)

Mára is van lecke

2010-06-18T00:43:00.002+02:00

(írás a hvg.hu-ról. Érdekes.Tanulságos. Aktuális. Megfontolandó. És egyben vicces. Hogy mennyire távol...)

Zsíros prémium, béremelés: mi ösztönzi leginkább a dolgozókat?
Újra és újra felmerül a kérdés, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő - veszteséges - vállalatok vezetőinek ildomos-e többmilliós prémiumot adni munkájuk elismeréseképpen. Milyen gesztussal érhetik el a vezetők, hogy alkalmazottaik lojálisak legyenek a céghez?

A jó előre beharangozott prémium az egyetlen, ami arra ösztönzi a dolgozókat, hogy eredményesen teljesítsenek? - teszi fel a kérdést egy, a témával foglalkozó írásában a brit Telegraph Online újságírója, kifejtve aggályait a kizárólag anyagi megbecsülésben részesülők lojalitásáról, elkötelezettségéről. A felvetés jogos, az anyagi elismerés sokszor nem elég, ha a vállalat a tehetséges alkalmazottakat meg akarja tartani.

Az anyagi juttatások - prémium, soron kívüli jutalom -, és egyéb céges hozzájárulások - autóhasználat, mobiltelefon - ugyan érdekeltté teszik a munkavállalókat, hogy teljesítményüket fokozzák, ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy lojálisak is lesznek a céghez. Ha pusztán a pénz miatt kötődnek a vállalathoz, jó esély van rá, hogyha a jövőben a jelenleginél kecsegtetőbb állásajánlatot kapnak, nem érzelmi alapon döntenek majd, hanem pusztán anyagi megfontolásból.

Múlt héten látott napvilágot a hír, hogy a British Airways (BA) vezérigazgatója, Willie Walsh lemondott 334 ezer fontos (több mint 112 millió forintos) prémiumáról. Walsh 2009-ben egyhavi bérét nem vette fel, tekintettel a cég veszteséges helyzetére. (A BA a március végével zárult pénzügyi évben 531 millió fontos adózás előtti veszteséget könyvelt el.) Walsh gesztusa még akkor is figyelemreméltó, ha éves fizetése 735 ezer font (több mint 247 millió forint).

A kreatív, teljesítményorientált dolgozókat az extra juttatáson kívül az előrejutás lehetősége is motiválja. Ha látják, hogy a főnök megbízik bennük, újabb és újabb lehetőséget kapnak, munkájukat megbecsülik és értékelik, emellett fejlődhetnek, próbára teszik munkabírásukat, alkalmazkodóképességüket és kitartásukat. A céges továbbképzési lehetőség - szakmai tanfolyam, másoddiplomás képzés, nyelvtanfolyam, stb. - szintén ösztönző lehet.

Az is hajthatja a dolgozókat, ha a cég nemcsak munkaidejüket osztja be, hanem arra is gondot fordít, hogy a napközben felgyülemlett feszültséget levezethessék: sportolási lehetőséget biztosít számukra - céges sportnap, fitness-bérlet, jógaóra -, vagy egyéb vállalati programokra invitálja őket: kirándulásra, tanulmányútra, aminek csapatépítő jellege is van.

A kellemes, termékeny munkahelyi környezet megteremtése szintén jó hatással van az alkalmazottakra: a közeg, amely alkalmas az ötletelésre, közös munkára és az ideák megvalósítására.

vigyor

2010-06-17T08:33:00.002+02:00

(kép az indafoto.blog.hu-ról)

Mai lecke

2010-06-14T22:28:00.002+02:00

Anyukám mesélte, hogy kiskoromban mindig azért féltettek az óvónők, mert túl nagy volt az igazságérzetem. Mindig kiálltam mindenkiért, aki kisebb/nagyobb/kövérebb/soványabb/ butább/szemüvegesebb volt mint én, vagy akit zrikáltak, csúfoltak a többiek. No, ez az igazságérzet öntudatra ébredésemmel egyenesen arányosan csak nőtt, amikor magamat kell megvédeni, akkor meg még hatványozódik is. Most pedig meg lett tépázva.Véresre.

Ráadásul BBmnek ezredszer is el kellett mondania, hogy felfogjam végre: JÓTETT SOHA DE SOHA NEM MARAD BÜNTETLENÜL. Hát most aztán közlöm mindenkivel: felfogtam. Egyszer s mindenkorra.

Lehetek én is

2010-06-10T17:37:00.002+02:00

itt van egy új kedvenc a Marciéktól. (Vad Fruttik)
Amúgy ez a 300. bejegyzésem a blogon :-)))

Még egy első (...avagy Ellensúlyban)

2010-06-08T23:16:00.004+02:00

Árbocok csilingelése, vitorlák suhogása, készülődés, daru, kötelek, feszülő izmok, cipekedés, röhögés, piros csapatpóló meg baseballsapi nekem is, szél, egy kicsit, nap is van, forró, színek, fények, vezényszavak a "félkatonai szervezetben", föl meg le, alul és magasan, víz felett lógva, először az életben, ellensúlyban,talp szétvágva, tenyér kötelektől dörzsölve, kikötőben, ez van, kékszalagra várva...
(Foto by GéGé)

write the future

2010-06-07T23:42:00.005+02:00

A város,ahol élünk (avagy Magyarország, Veszprém 2010.)

2010-05-31T22:01:00.002+02:00

Hónapok óta nem lehet normálisan közlekedni a városban. Gyakorlatilag nincs olyan utca, amelyik ne lenne feltúrva, vagy legalábbis ne lenne odaállítva minimum egy markológép. Önmagában ezzel nem lehetne baj, mert persze a csöveket ki kell cserélni, DE:
-Őszintén remélem, hogy egy, legalább egyetlen ember létezik széles e világon, aki lát koncepciót az útfelbontások térbeli elhelyezkedésében, mert egyelőre nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy vakond nagyobb tudatossággal túrja fel a kertet, mint ahogy ebben a városban a többmilliárdos építkezés folyik.
-Továbbá kérdezem én: vajon olyan nagyon nehéz lenne táblán jelezni: mi ez egyáltalán, meddig tart, (ergó meddig veszik igénybe a városlakók, turisták, autósok türelmét), illetve ha esetleg jeleznék, hogy a hülye autós (pláne ha nem ismerős) merre legyen szíves kerülni ha el szeretne jutni céljához.
-Illetve: nem lehetne ilyen melókat qvagyorsan végezni, nem szigorúan fél 4-ig? Vajon nem mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a lehető leghamarabb elkészüljön?!

Normális országokban ez így szokás.

Hab a tortán:
Itt van ez az M6-os autópálya ügy, amelyiket sikerült 120 milliárd forintból olyan faszán megépíteni, hogy átadása után cirka 2 hónappal már jól be is szakadt az esőzések miatt. Remélem, nem csak hiú ábránd a részemről, hogy komolyan felelősségre vonják azt, aki ezt a nívós munkát kiadta a kezéből...

csütörtökpéntekszombatvasárnaphétfő

2010-05-24T22:56:00.001+02:00

"Jobb szó híján:tökéletes"

Nótafa

2010-05-18T23:30:00.003+02:00

Klikkide

Archívum

2010-05-16T21:49:00.005+02:00

Pont egy évvel ezelőtt ilyenkor bikini volt, meg strandpapucs teli homokszemekkel, frappé, szabadság, nyugalom, tengerkék tenger,
amikor a legnagyobb probléma az életben az volt, hogy melyik szögből ér legjobban a nap és hányas faktorú naptejjel kenjem be magam...

akkor akkor volt,
most meg most van.

Ez van

2010-05-11T22:49:00.004+02:00

Az ember először kiakad. Nagyon. Dühös lesz. Felháborodik, bosszankodik, kiabál, utálkozik,nem ért, magát sajnálja. Aztán kétségbe esik. Fél. Arra ébred hajnalban, hogy szorong. Meg sír is. A legrosszabb pillanatban (amelyik normális esetben a legjobb). De utána legalább megkönnyebbül. Levegőt vesz. Tisztábban lát, mérlegel, átgondol, beszélget és beszélgetnek vele. Ráadásul még támogatják is.(Jó neki.) Aztán dönt, elhatároz és rájön, amit mindig is tudott: az életben mindig kell egy B-terv...

„Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja.”(Publilius Syrus )

Running free (avagy a mai dal)

2010-05-03T21:57:00.000+02:00

Emészt

2010-05-02T21:41:00.003+02:00

"Az emésztés az a folyamat, melynek során az emésztőrendszer a táplálékból tápanyagokat von ki a szervezet számára, és a maradékot salakanyaggá alakítja. Az emésztés első folyamata a rágás. A nyál nemcsak puha, könnyen lenyelhető falattá alakítja a táplálékot, hanem az emésztés első fázisait is elindítja.A nyáltól csúszóssá vált, így könnyen nyelhető falat a torok hátsó részén a nyelőcsőbe jut. Majd közvetlenül a gyomor előtt áthalad a nyelőcső záróizmán is. A gyomorban termelődő sósav lebontja a táplálék nagyobb molekuláit kisebbekké, és folyékonnyá alakítja az elfogyasztott ételt.A folyékony, félig bontott táplálék - amelyet már gyomorpépnek hívunk, ezután áthalad a gyomor záróizmán, és belép a nyombélbe, a vékonybél első szakaszába. Itt találkozik a hasnyálmirigyből, a májból és az epehólyagból származó enzimekkel, amelyek további, már a szervezet számára is hasznosítható apró összetevőkre bontják. A vékonybél belső felülete erősen gyűrődött, és számtalan apró kitüremkedést, úgynevezett bélbolyhot találunk rajta. A bélbolyhok feladata a megemésztett táplálék tápanyagainak felszívása és a véráramba továbbítása. A vékonybélben szívódik fel tehát az összes tápanyag, beleértve a vitaminokat és ásványi anyagokat is.A vékonybélben körülbelül hat és fél métert utazik a táplálék, mielőtt egy újabb zárógyűrűn átlépve a vastagbélbe érne. Itt már csak nagyon kis mértékben beszélhetünk emésztésről, mivel az ide érkező gyomorpép nagy része emészthetetlen vagy értéktelen maradék. A salakanyag a vastagbélben a víz visszaszívódásának hatására fokozatosan megszilárdul. Végül a végbélben, a vastagbél utolsó szakaszában gyűlik össze székletként, melynek kiürítésére később a központi idegrendszerből érkezik ingerület."

Az információkat is meg kell emészteni.
Néha van az úgy, hogy olyan információt kap az ember, amely emésztése vetekszik a legdurvább töltött káposztáéval, olyanéval, amiben még füstölt kolbász, szalonna meg tejföl is van.

De nem baj, sikerülni fog ez is. Majd veszek be jó sok megazöldet
:-))

Úgy kellett,

2010-04-25T20:40:00.002+02:00

mint egy falat kenyér...

Arról, hogy nem kell messzire menni valami szépért...

2010-04-24T17:38:00.002+02:00

Szóval,az úgy volt, hogy ma délelőtt elmentem dolgozni Németbányára.
Soha nem voltam még ott, telefonos segítség kellett, hol is van a falu.
Megy az ember Pápa felé, és egyszer Farkasgyepű után van a tábla: Bakonyjákó, Németbánya.
Lekanyarodtam, onnantól meg elém tárult valami csoda.
Ugyanis durvánszép a hely. Az a klasszik kis gyöngyszem: a fű az tényleg zöld, benne apró fehér meg sárga kis virágok, rendezett porták (naná, igazi sváb falu!), kábé 80 állandó lakos, nincs bolt, nincs kocsma, nincs térerő, a csendet tényleg csak a déli harangszó törte meg.
Ja, és mint a polgármestertől megtudtam: a település határában van Európa egyik legnagyobb kutatóhelye, többek között Európában ismeretlen dínó fajok (meg mindenféle más gerinces) temetőjét őrzik.
Elképesztő.
Imádtam.

Adalék: a falu fénykora a XX. század elején volt, akkor 450-en is laktak itt, 3(!) élelmiszerbolt, sőt kocsma is volt. Jah, és a kedvencem: a helyi önkormányzat költségvetése idén 18 (!!) millió forint. Tavaly még kétszer ennyi volt.
(persze, felvetődik a kérdés: kell-e egy nyolcvan fős településnek külön önkormányzat, de ez egy másik történet...)

Akkor is imádom.Fél órára sincs Veszprémtől, el kell oda menni.

Megáll az ész

2010-04-19T23:07:00.003+02:00

Az van, hogy ma elmentem egy tanösvény bejárásra a Bakonyba.

1.: az erdészekkel kb 3/4 órát vártunk a benzinkúton a csapatra, a Honvédelmi Minisztérium környezetvédelmi tisztjeire...
2.: ...akik közül jónéhányan a megbeszéltek ellenére öltönyben, makkos cipőben (!) próbálták meghódítani a Kelet-Bakony az utóbbi napokban frankón szétáztatott lankáit.
3.: ...de ez még mindig hagyján,ugyanis olyan k..a lassúak voltak, hogy a tervezett 9 kilométeres táv mindössze felét bírtuk teljesíteni bő két óra alatt.
4.: De ez még mindig SEMMI ahhoz képest, hogy miközben bandukolunk éppen a nemzeti park igazgatóhelyettesével, az előttünk haladó öltönyös környezetvédelmi tiszt egy laza csuklómozdulattal dobta el a védett terület tanösvényén a milka csokis papírt.

Na ennél a pontnál asszem az én tudományom megállt.

Biztos ami sicher

2010-04-15T23:48:00.000+02:00

itt már MINDEN
és
annak
az
ELLENKEZŐJE
is megtörténhet...

Költészet napjára

2010-04-11T20:57:00.001+02:00

az egyik kedvenc:

Fogadom

Kíméletlenségemmel becsüllek én -
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség,
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélek-hájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

(Baranyi Ferenc)

Tessék :-)

2010-04-11T11:13:00.001+02:00

Óh, mondd, te kit...?

2010-04-09T18:13:00.004+02:00

Szóval, még mielőtt életbe lépne a kampánycsend, elmondom az ezzel kapcsolatos véleményemet vagy inkább tapasztalatomat.
Érdekes, (igazából dehogy érdekes,cseppet sem meglepő), hogy a tágabb környezetemben alig van ember, aki tudná, kire szavaz, vagy egyáltalán, hogy elmegy-e szavazni. Nem azért mert lusták, nemtörődömök, netán lesz'rják az egészet, csupán a valós opciók hiánya, ugye, nem kell ezt bemutatni.

Így vagyok ezzel magam is. Miután gyerek korom óta sportolok, nekünk az edzésen hamar megtanították, mi az a sportszerűség. Hogy nem valaki ELLEN, hanem valakiÉRT drukkolunk. Normális demokráciában így kellene működni a szavazásnak is. Hogy legyen valaki, aki valós alternatíva, akiben (akinek) hisz a választópolgár, akinek az elvei (elvei?!) meggyőzödése mellett kiáll, amivel ha csak részben is,de azonosulni tud.
Ezzel szemben ma választhatunk a rossz, a rosszabb és a mégrosszabb közül. Ehhez pedig nekem nincs kedvem. A demokráciában persze benne van az is, hogy nem mondok véleményt, pedig én szeretnék véleményt mondani!! Már régóta mondogatom, hogy miért nincs egy olyan rubrika is a szavazólapon, hogy " köszönöm, de ezek közül egyik sem". Mert ezzel lenne teljes a kép, ezzel lenne reprezentálva mindenki ebben a demokráciának hívott rendszerben. (megjegyzem, ha lenne ilyen rubrika, asszem joggal félhetnének a pártok jelenleg).
Persze, azért mégiscsak van egy alternatíva, ha az ember mindenképpen el akarja mondani a véleményét, mint ahogy internetes mozgalmak is indultak az érvénytelen szavazatok mellett. Igaz, a végeredményt ez nem befolyásolja, de a választópolgár lelkiismerete legalább tiszta: megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Kiscsaj, kispasi

2010-04-06T20:28:00.006+02:00

avagy arról, hogy a kor nem számít: a gyerekek kicsinek is nők vagy férfiak.

Jelenet 1.

Helyszín: a nappalim
Idő: tegnap délelőtt

Szereplők: Levente (Viki barátnőm 5 éves kisfia) meg én

-Nikiiiii, ez miii?

-Körömpolírozó. (és persze a kiscsávó azzal a lendülettel már kezébe is kapta a "szerszámot")

-Neeeeeeem, szerintem ez egy kard. (és már mutatja is a mozdulatokat, suhint jobbra, meg balra, mint valami ninja)

Naná, hogy kard. Jó a gyerekeknek, akiknél még bármiból lehet bármi.

Jelenet 2.

Helyszín: anyukámék konyhája

Idő: tegnap, ebédidő

Szereplők: Dóra (2,5 éves unokahúg) meg én

-Na és Dóra, mit hozott neked a nyuszi?

- Rúzst meg bocis zsepit, nééézd! (igazából egy közönséges rózsaszín labelló, mint az anyukájáé, és persze volt még csomó más ajándék... de hát ugye mi a prioritás a kiscsajnak...)

...Majd azzal a lendülettel leszedte a kezemről az új, nagyon színes karkötőmet, amit a tesóm szerint a gyerek már akkor kiszúrt, amikor beléptem a kapun. És természetesen azzal is aludt.

Az első

2010-03-22T18:50:00.002+01:00

megsütöttem életem első igazi tortáját.
Epres-barackos túrótorta. Szép lett meg finom is.
Úgyhogy most büszke vagyok.
:-)

Elkésett szülinap

2010-03-16T22:09:00.003+01:00

Nagy betegségemben megfeledkeztem sokmindenről.
Például a gyerek szülinapjáról. Két éve már, hogy március 13-án elkezdtem írni a blogot.
Jó, hogy dokumentálva vannak a dolgok. Így vagy úgy, de írásba vannak adva tények, godolatok, érzések, pillanatok, dalok.
Magamnak. Nektek.
Folyt. köv.
:-)

Karantén

2010-03-14T17:31:00.003+01:00

Az igazán jó, mi több, vicces és szórakoztató tud lenni, ha félévente egyszer az ember bezárkózik három napra, pizsamában flangál egész nap, dvd-zik meg olvas. Önként és dalolva. (Figyelem: kulcsszvavak!!!)

ha az ember beteg, nagyon, annyira, hogy nem tanácsos, ha túlságosan sokáig (vagyis egyáltalán bármeddig) egy légtérben tartózkodjon vele bárki (egyáltalán valaki), akkor ez az egész nagyon, de nagyon fárasztó és nyomasztó tud lenni. Nem elég önmagam tüdőbetegeket meghazudtoló köhögését hallgatni egész álló nap, még kényszerzubbonyba vagyok száműzve (jelen esetben a lakásom, persze, amit imádok, de mégis...). És ilyenkor az ember már nem akar filmet nézni, nem akar olvasni, feküdni, na azt pláne nem, még akkor sem, (akkor pláne) ha gyakorlatilag csak ezt a három dolgot szabad.

Szóval kész vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a szokásos szuperhétvége... na, az frankón gallyra ment, illetve "becserélve" két húsz (na jó, lehet, hogy harminc) perces sétára.

Mindjárt kezdek hisztis lenni. Vagy nem is mindjárt, hanem mostazonnal.

:-)

Városálom?

2010-03-09T23:20:00.005+01:00

Írtó érdekes cikket olvastam a NatGeo magazinban http://www.ng.hu/ Szingapúrról Marc Jacobsontól. Gondoltam, néhány érdekes gondolatot közzéteszek. Kedvcsinálónak.

Az egykori brit gyarmat 3,7 millió polgárának jövedelme ma meghaladja sok európaiét. Hivatalaiban ismeretlen a korrupció, az adók méltányosak, az utcák tiszták, nem látni sem nyomortanyákat, sem hajléktalanokat. A munkanélküliség három százalék körüli, a bankokban hegyekben áll a pénz, gigantikus építkezések vannak, meg szédületes pénzügyi fejlődés. Délkelet- Ázsia Svájcaként említik.

Az eredményekhez azonban rafinált egyensúlyt kell tartani a "mézesmadzag és a korbács" között, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben durva, ellentmondást nem tűrő törvényekkel szabályozzák a dolgokat. Néhány példa: a rágógumit betiltó törvény, a drogcsempészetért halál jár, a Playboy magazint már a '60-as években betiltották, az autók vandál firkálásáért botozás jár, graffitizni úgy lehet, hogy előtte le kell adni a terveket, és majd azok közül kiválasztják, melyik mehet a falra. A sajtószabadság korlátos, csakúgy, mint a szabadságjogok, a parlamentben csak kormánypárti képviselők vannak, egész történelme során mindössze négy (!!) választott ellenzéki képviselő akadt, viszont az "alternatív nézeteket is meghallgató és építő ellenvéleményeknek helyt adó" korméányzati stílus nevében az úgynevezett "meghívott" honatyák beleszólhatnak az ügymenetbe- igaz, ha ellenkeznek, arra nem kell számítaniuk, hogy két ciklust végigvisznek.

Mindezekben nagy szerepe van Lee Kuan Yew egykori miniszterelnökének, aki tudományos alapossággal, kemény kézzel megtervezte a modern Szingapúrt, s aki ilyen-olyan beosztásban több mint négy évtizede irányítja az országot. Vitázik Konfuciusszal, aki szerint az ember jobbá tehető. Szerinte nem, viszont képezni és fegyelmezni lehet.

A szingapúri életérzés tökéletes kifejezője a helyiek szerint a "kiaszu", azaz a "veszítés réme": a diákokat már tíz éves koruktól rangsorolják teljesítményük alapján- jó helyekre pedig csak az elit kerülhet. A szingapúriak elsők akarnak lenni mindenben, a győzelmeket viszont alaposan megkeseríti a veszítéstől való félelem.

Az egyik helyi szerint "Szingapúr olyan, mint egy forró fürdő. Belemerülsz, fölvágod az ereid, s elfolyik az életed. De olyan jó meleg".

Hát ehhez nincs mit hozzátenni. Olvassátok el a cikket. Az öreget meg lehet, hogy valami fejvadász megkereshetné, hogy vágjon itt is rendet.

Kampány

2010-03-07T13:29:00.004+01:00

Gyanútlanul elmegy az ember szombat este egy jazzkoncertre, gondolja, majd ott jó lesz. Jó hang, jó zene, kikapcsolódás, jó esetben még katarzis is.

Odáig teljesen rendben van, hogy az eseménynek otthont adó színház direktora köszöntőt mond, pláne, mert a fesztivál nyitóelőadásáról van szó.

De engedtessék meg, hogy felhúzzam a szemöldökömet (meg az agyamat)akkor, amikor direktor úr után országgyűlési képviselő úr is a színpadra lép, és blablázik valami közhelygombócomot a kultúráról köszöntőként.
Tökmindegy, hogy ki, tökmindegy, milyen párt.

Szivárgás van, kérem szépen,kampányidőszak. Ne csodálkozzak, hogy tévébe, újságba, postaládába, számítógépbe, elmébe, életbe szivárog a politika...
.... de hogy még a jazz-be is, na, azt mocskosul utálom.

(Zárójelben: azért, hogy a dolog igazi mélységeit, vagyis inkább cizellált finomságait is lássátok, az igazsághoz hozzátartozik: országgyűlési képviselő úr adott színház sajtófőnökének a pasija. Gondolom tehát nem volt túl nehéz némi kis fellépési lehetőséget biztosítani széles e nyilvánosság előtt...

P.S.: "Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország..." )

Vancouver

2010-03-01T18:52:00.004+01:00

Ma hajnalban, a záróünnepség bambulása közben jutott eszembe, hogy egy sort sem írtam a téli olimpiáról, pedig teljesen rá voltam kattanva az elmúlt több mint két hétben.
Nem vagyunk egy téli nemzet. "Csak" kettő árva pontocskát szereztünk. De akkor is. Egyszerűen imádtam. Azokat is, akik ezt a két pontot szerezték (a gyorskoris csajok)

A síversenyeket eddig is mindig néztem, főleg a síugrást bírtam, elképesztő, hogy abban a fura szögben milyen oltári hosszúakat lehet repülni, szerintem zseniális.
Most nem kivételeztem, mint az olimpiákon mindig, ezúttal is mindent néztem, igen, még a biatlont, meg az ötven kilométeres sífutást is. Új kedvencem is lett, a snowboard cross, meg a gyorskori. A szánkó és a bob... ezek pedig az extrém sportok között is extrémek, szerintem totálisan eszement dolog 150 kilométeres óránkénti sebességgel száguldani egy jégteknőben gyakorlatilag meztelenül. Na jó, a bobnál van azért némi védettség,de akkor is durva.

Igazából a fantasztikus sportteljesítményeken túl én a versenyek emberi oldaláért vagyok oda. Az esélyesség terhéért. Az esélytelenek nyugalmáért. A könnyekért- a győztesek és a vesztesek könnyeiért. Az ellenfél tiszteletéért, a kiszámíthatatlanságért,a nemes vetélkedésért, az apró nüanszokért, az ezredmásodpercekért, amelyek valakit a mennybe, másvalakit a pokolba taszítanak, a precizitásért, az elszántságért, a küzdésért, az akaratért, az erőért...

Tényleg oltári jó dolog ez a sport.

És még mindig nem vagyok képes sem megérteni, sem pedig elfogadni, ha valaki csak a seggét mereszti, miközben gyártja a fasza kifogásait.

Az jó,

2010-02-26T21:42:00.002+01:00

ha valaki pontosan ismeri a nyomógombjainkat...

Ez igen! (cukiság)

2010-02-24T10:20:00.001+01:00

És Rómeó. És Júlia.

2010-02-16T21:55:00.004+01:00

Shakespeare és a klasszikus sztori. Egy kicsit másként. Na jó: nagyon másként. Rudolf Péter és a feleség, Nagy- Kálózy Eszter. Vagy talán inkább Nagy- Kálózy Eszter és a férj, Rudolf Péter. Azért kellett a pontosítás, mert hogy tökéletesen egyenrangú felek. Egyik sem több, sem kevesebb mint a másik. Mindösszesen ketten a színpadon, eljátszva a halálraítélt, halhatatlan szerelem történetét. Ahol mindketten játsszanak mindenkit. Egyik pillanatban a férfi és a nő is Rómeó, majd Mercutio, aztán meg már a dajka. Szerintem Rudolf Péter sosem gondolta volna, hogy egyszer még a dajka szerepét (is) játssza a világ talán legismertebb drámájában. S nemcsak ők ketten minden szereplő, hanem maguk a díszlet is. Ők ketten a szöveg, a dal, a templom, az erkély, a bál, a férfi, a nő, a szerelmes és az ellenség, az anya, az apa, a barát, a pap, a humor és a tragédia egyaránt.
Igazi színház, igazi színészekkel.
Egy élmény volt.

Pina colada...

2010-02-11T17:36:00.002+01:00

...egy kicsit másképp...
hmmmmmm, finomságos.
nagyon,
de nagyon.

NY

2010-02-09T22:09:00.002+01:00

ma csomót gondoltam rá...
mert néha nagyon kell az embernek valami igazi nagyváros.

Hózik, fázik

2010-01-28T09:06:00.002+01:00

Január 25.

2010-01-25T23:08:00.005+01:00

az utóbbi egy hétben ez már a harmadik nap, amit különféle baromira bonyolult számítgatások alapján az év legundorítóbbjának titulálnak tudósok. A másik kettővel (január 21 és talán 23?) nem igazán volt bajom,
de
ez a mai,
ez tényleg gusztustalan volt.
Hétfő és jéghideg, fénytelen, tele negatív hullámokkal,
asszem én már tényleg szerzek egy lézerkardot, hogy ezeket messziről elkergessem,
és
biztos azért is látom olyan sötétnek ezt a napot,
mert
a meghitt,vigyorgós,finomságos hétvégémhez hirtelen akkora kontrasztot képez, mint a Szaharának a Himalája.

Úgyhogy iszom is egy pohár isteni forralt bort :-)

és itt van nektek is egy kis mosoly :-))

Jár vagy nem jár?

2010-01-21T22:48:00.006+01:00

Itt van ez a Farkas Péter ügy,amely kissé bolygatja a kedélyeket. Én is gondolkodtam rajta, meg persze diskuráltunk is róla többször BB-vel. Nincs teljes egyetértés (nem baj), talán azért is, mert ugye nem igazán objektív az ügyben. (nem baj). És jók az érvei is. (remélem, majd elmondja itt is)

Szóval, mint az ismeretes: 1992. Barcelona birkózó olimpiai bajnoka, Farkas Péter jogerősen el van ítélve marihuána termesztés miatt. A szökése, bujkálása, megtalálása jelen esetben mindegy, ugyanis a vita tárgyát a Lex Farkas adja, azaz az a törvény (az olimpiai bajnokok havi járadékával kapcsolatos), amelyet gyakorlatilag egyetlen esetre alkottak.
E szerint "„A járadékra jogosult érdemtelen a járadékra, és a járadék folyósítását meg kell szüntetni, ha a járadékra jogosultat a bíróság jogerős ítéletével szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtotta, amíg a külön törvényben meghatározott bűntettesek nyilvántartásában vagy a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában szerepel"

A törvény különbözőképpen szakncionálja a "bűnösségi fokokat", de ha Farkas konkrét példáját vesszük, és az első fokú ötéves büntetést, akkor a szabályozás szerint összesen 21 évig nem juthat a pénzhez, amikor az letelik, akkor lesz újra érdemes az életjáradékra.
Az ügy nem csak Farkast érinti, Kósz Zoltán, Majoros ittas vezetés miatt érintett, de még vannak néhányan, akik vétkezni merészeltek, és a csekély vétségek esetén is legalább három évig nem kapnak járadékot. (azon felül, hogy persze megkapták a bíróság által kiszabott büntetést is)

És akkor a kérdések: vajon minden elismerésünk és tiszteletünk mellett köztörvényes bűnözőnek fizessünk-e az adófizetők pénzéből? (itt jegyzem meg BB gondolatát: Hunvald György, a VII. kerületi polgármester az előzetes letartóztatása alatt is frankón kapta a fizetését. Egy sportoló mögött pedig legalább valós teljesítmány áll) Vajon kell-e, szabad-e összemosni a két dolgot: azaz az olimpiai bajnoki címet elvenni nem lehet, a bűnéért pedig megkapta a méltó büntetését. Vajon nem túl szigorúan akar-e a törvény gyakorlatilag egy ember miatt túlságosan példát statuálni: Kósz Zoltán ittas vezetése miatt került a bűnügyi nyilvántartó rendszerbe, kérdezem én: vajon ki nem követett el még ilyen, vagy más, apróbb vétséget? Azért, mert valaki olimpiai bajnok, azért soha nem hibázik? De, de persze, és vállalja is a felelősséget- de kell ezt duplán szankcionálni, és ilyen súlyosan?

Én nem gondolom, hogy a drogdílerséget nem kellene büntetni, akár az olimpiai járadék részleges megvonásával is, de szerintem sokkal jobban el kellene különíteni a nagyobb kaliberű bűncselekményeket, meg a gyorshajtás szintű, totálisan mindennapi és emberi vétségeket.

Nem tudom, nem könnyű kérdések ezek, pláne, hogy azért mégiscsak bálványok dőlnek le, és az erkölcsi hatása is nagyobb, hisz teljesítményüknek köszönhetően mégiscsak félistenként tisztelt emberekről van szó.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Monday night football

2010-01-18T23:45:00.002+01:00

a kanapén heverve amerikai focit nézni az nagyon jó.

Sztrájk

2010-01-13T21:32:00.006+01:00

Kezd baromira elegem lenni ebből a BKV-MÁV, mikor, milyen sztrájból, még akkor is, ha momentán engem nem érint.
VAGYIS MÉGIS
mert az én pénzem is folyik ki azon a k..a nagy csövön,amelyik a fent említett két cégbe pumpálódik, csak milyen kár, hogy semmi haszna, mert gyakorlatilag működésképtelenek. Gondolom, nem kell bizonygatnom, mindenki utazott már vonattal Magyarországon, aki meg nem, hát csak adjon hálát neki.

Én is munkavállaló vagyok. Én is tudom, hogy vannak, KELLENEK, hogy legyenek jogaink, de azért az mégiscsak túlzás, hogy egyesek részesedést kérnek a cég eladott vagyonából (annak ellenére, hogy milliárdos veszteszégeket termel kábé létezése óta), és én meg miért nem kapok részesedést belőle, mikor az én adóforintjaim is odavándorolnak a céghez.

Irritáló az is, hogy munkabeszüntetnek napokig (akár hetekig), mert nincs fizetésemelés, meg évvégi prémium, meg mittudomén még mi nem, persze, csupa jó dolog, amit a kollektív szerződés garantál.

Persze, lehet, hogy csak jósokmindenkivel együtt irigykedem, mert nemhogy fizetésemelés nincs, hanem csökkenés van,folyamatosan(de legalább munka is) miközben a kaja, a kocsi, a lakás, a fűtés, a villany, a közlekedés, meg az egész élet sokkal, de sokkal drágább, és mindenki kompenzációt akar, a bank, az eon, a vízművek meg a többi, én meg csak állok ott a sor végén, és engem, na engem kurvára nem kompenzál senki.

A békávés meg mávos emberkéknek meg üzenem, hogy üdv a való világban.

Thomas

2010-01-13T21:16:00.003+01:00

Jelentős, vagyis inkább JELENTŐS hendikeppel indul az ember, ha leáll egy ötévessel Thomasos memóriakártyával játszani.
Pláne, ha az életében nem látott egyetlen Thomas epizódot sem, és neki a mozdony az mozdony, pedig igenis nagy különbségek vannak a piros alapon kék, a kék alapon piros, a zöld-sárga, a sárga-zöld, a lila-piros és a pirosaslila mozdonyok között kéremszépen....

De legalább a kinevetavégén?-t én nyertem VOLNA, ha a célegyenesben a "már unalmas" indokkal a játékban UTOLSÓ helyen álló anyuka nem fújta volna le a menetet.

Az idei első :-)

2010-01-02T11:42:00.000+01:00

2010

2010-01-01T23:46:00.004+01:00

(avagy egy bejegyzés, csak a rend kedvéért :-))

Ez egy jó év lesz. Mert azt akarom.
És mert majd megteszem a tőlem telhetőt, hogy igazam is legyen.
:-)

Mérlegen a valóság

2009-12-31T20:37:00.003+01:00

"Első hónap elseje, 2009-ben. Fura még leírni.
Már vártam. Mert ez egy jó év lesz. "

írtam
egy nap híján egy évvel ezelőtt...

értékelni, összegezni, mérleget vonni persze mindig lehet, nem kell ahhoz szilveszter, de azért a jeles nap mégis csak attól jeles nap, hogy valamitől más mint a többi, hogy ez most nem csak úgy simán csütörtök, hanem az év legeslegutolsó csütörtökje, sőt: legeslegutolsó napja, és óhatatlanul eszembe jut, hogy az idén
megvalósítottam az álmom, (N.Y.)
átúsztam a Balatont,
voltam a tengernél,
meg síelni is,
kaptam egy díjat,

és főleg jó sok szuper szombatot...

Vannak még tervek, meg álmok is,
úgyhogy hajrá.
Mindjárt 2010.

Meztelen

2009-12-17T01:56:00.005+01:00

Semmi bajom a meztelenséggel. Annak persze megvan a maga helye, ideje.
Azt is tudom, hogy szaunázni nem szerencsés fürdőruhában, és az élmény-, gyógyfürdőkben, wellness hotelekben általában meztelen övezet a szaunák területe. És prűd sem vagyok.

DE
az nem azt jelenti, hogy a szaunákban nem kell használni a törölközőt!
az nem azt jelenti, hogy nekem dagadt,vén osztrák házaspárok löttyedt testét és mindenféle lógó alkatrészeit kell bámulnom két napon keresztül!!

a jóízlésnek talán mégiscsak van határa. Vagy mégsem?!

P.S.: Lelkes támogatója lettem a plasztikai sebészetnek! Éljen Christian Troy és Sean McNemara :-))
P.S.2: Azért természetesen nagyon jó volt semmittenni, pihenni, ötcsillagban ellenni, masszázs ágyon feküdni, hasunkat telezabálni, teremtésről, Isten élményről, hitről, atomfizikáról, részecskegyorsítóról, katarzisról meg mindenféle csupa hasznos dologról dumálni :-)))

wellness

2009-12-13T20:23:00.002+01:00

Kedves Olvasóim,

most három nap eukaliptusz illatú, szaunázós, medence partján olvasgatós, hírek és világháló nélküli szünet következik...
:-)

Man on wire

2009-12-08T23:50:00.004+01:00

"Egyszer volt, hol nem volt- így kezdődnek a tündérmesék,de hát az én történetem is egy tündérmese"- kezdte Phillipe Petit a róla szóló Man on wire című dokumentumfilmben.

Az egész úgy indult, hogy 17 évesen épp a fogorvos rendelőjében ült, amikor egy magazint lapozgatva megtalált egy cikket az akkor még csak a tervezőasztalon létező World Trade Centerről. Ez az álom kiindulópontja, ugyanis akkor elhatározta: ő bizony átsétál egy drótkötélen a két torony között.

"Volt egy álmom, nem túl nagy: meghódítani a világot. De ahogy a költő mondja: csak a gyönyörű helyeket"

Aztán elkezdődik a munka az álom megvalósításán. A tervezgetés, a gyakorlás, órákig fent, a kifeszített kötélen, amelynek minden egyes négyzetcentiméterét ismerte, érezte, szinte egy volt vele. Tökéletes biztonságban, tökéletes biztonsággal ment azon a kifeszített vékony valamin, akár csukott szemmel, akár a barátnőjével a hátán, akár úgy, hogy lentről a barátai tépték- húzták-vonták a kötelet, vihart, szelet imitálva.

Aztán átsétált a Notre Dame két tornya között.
Aztán a sydney kikötő pillérei között.
Aztán olvasta a Paris Match-ban, hogy nemsokára elkészülnek a tornyok. És akkor nekiállt szövögetni a tervét. Úgy, hogy tudta: nagyon veszélyes.

"Ha meghalok, az gyönyörű halál lesz. Meghalni miközben az ember a szenvedélyének él"

A segítőivel úgy tervezték az akciót, mint egy bankrablást. Hisz a szigorúan őrzött két toronyba nemcsak be kellett jutni, hanem be kellett juttatni,felszerelni a felszerelést, amelynek segítségével Phillipe végrehajtja a történelem egyik legveszélyesebb mutatványát.
Hihetetlen sok gyakorlás, precíz tervezgetés, elszántság, őrültség, akarás, álom, kitartás, mérhetetlen koncentráció.

"Az jó, hogy a kötéltáncos életének keretet ad a halál, mert így mindig oda kell figyelni"

1974. augusztus 7. Phillipe Petit majdnem 500 méter magasban hatvan méternyi távolságot tesz meg 45 perc alatt nyolcszor (!!!!!!!) egy kifeszített drótkötélen biztosítatlanul New York feje tetején. Megcsinálta.

Hihetetlen, elképesztő, elszédít, a tévé elé szögez, és újra bizonyságot ad arra, hogy az álmok valóra válthatók. Csak hinni kell bennük.
James Marsh dokumentum filmje. MEG KELL NÉZNI.

Ez is egy birthday

2009-12-07T07:47:00.002+01:00

ma reggel 5 óra 53 perc.
3450 gramm
54 centi.
az unokaöcsém,
Zalán.
És nagyon cuki kis pasas :-)
Kétszeres nagynéni lettem :-)

Miez? (Ezmi?)

2009-12-07T01:09:00.001+01:00

Pizsama.
Mackófelső.
Házipapucs.
És mégis.